Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

A reformátor. — Szalay Mihály

Krisztus e betűnek igáját széttörte, Lelkedet feloldta, hogy feléje törj te. De ha bűn, ha kétely, gyávaság lekötnek, Kapzsi vágy rabjává láncol le a rögnek, S gyűlölséget táplálsz embertársad ellen, Aláhullsz a földre bús-szárnyaszegetten. Hogyha nem csüngsz hittel Krisztus szent alakján, Dicséneket mért zengsz hitújítás napján? Bűn a szó, ha puszta, ha léha hivalgás, Levegő hulláma, fuvalom csak, nem más. De ha szived rendül, mert rajta keresztül Az Istenkereső érzelem átrezdül; Ha epedő ajkkal mégy híves patakra, A melynél megenyhült a martyrok ajka: Úgy ünnepled Luthert, Kálvint, úgy az eszmét, Keresvén az Istent, amint ők keresték. Hegedűs István. tX A reformátor. Ide világít szilárd alakja, Mint a habokból kinyúló torony; Megáll a helyén bármi ostromon, A rácsapó ár megtörik rajta. Hiába feszül ezerszer neki, Zuhogva tovább hiába futna: Itt megütődve kizökken útja, Erősebb erő kétfelé veti. — Szava harangszó; messzire csendül Tüzesen, tisztán, lélekkel teli, A szív fölérez s újulva lesi: Maga az Úr szól ezen keresztül! Maga az Úr szól, mikor igaz szól, Élettelen szót tűzzel Ö hat át. Ő érte áM ki a békés barát S mivel Ő küldi, nem fél a harctól.