A reformáció négyszázéves emlékének ünneplése (Sopron, 1918)

V. Az ünnepi közgyűlésből

43 Köszöntelek Benneteket meleg szeretettel az anya nevében, amely szeretettel öleli magához hazatért fiait. Hisz talán valamennyiünket édes emlékek kötnek e városhoz, oly kötelékek, amelyeken egy gondtalan ifjúkor szépséges emlékeinek zománca fénylik. Virágok, amelyek nem hervadnak, emlékek, amelyeknek szinét most is látni, illatát most is érezni véljük. Köszöntelek valamennyiteket, akik „az Ur nevében" jöttetek és áldunk Titeket, akik az Ur házából való vagytok. Megnehezült az idők járása felettünk! Az elmúlt évek gondjai és szenvedései súlyosan nehezednek lelkünkre, de mi nem félünk, mert mi Istent féljük. Ha sötét is a jelen és komor a jövőnk, hisz nehéz munka és szűkös világ vár reánk, nem csüggedünk. Ha szegények leszünk anyagiakban, gazdag szellemi és erkölcsi tartalommal tölthetjük meg életünket. Templomban és iskolában egyaránt e célt fogjuk szolgálni. Iskolává leszen a templom, hol az igazságot keressük és a szeretetet hirdetjük és ahol égő csipkebokorként előttünk világít az „Élő Igazság", templommá az iskola, ahol hűségre és áldozatkészségre, nemes munkára és igaz emberszeretetre neveljük gyermekeinket. És ezen törekvéseink nem választanak el másoktól, — nem választanak el különösen azoktól, akik más vallást követnek és más világnézetet vallanak, mert a nagy, nemes munkában testvéri jobbot nyujtunk mindenkinek, aki a magasztos cél érdekében dolgozni tud és dolgozni akar. Hitem és meggyőződésem, hogy él még egyházunkban a régi hűség és az ősi erény, amellyel megálljuk a harcot és ha megacélosodva a küzdelemben és megtisztulva a szenvedésben eljő az áldásos béke ideje és, a királyi dalnok szavaival élve, „békesség lészen a mi kerítéseinkben és csendesség a mi tornyainkban" mindnyájunk ajakáról felszáll a régi, hatalmas, nagy ének: „Erős vár a mi Istenünk". c) Dr. Töpler Kálmán üdvözlő beszéde. Mélyen tisztelt egyházkerületi közgyűlés! Az egész emberiség figyelmét, érdeklődését és érdekeltségét lefoglalja a méreteiben és áldozataiban minden eddig elképzelhetőt felülmúló világháború. Az általános lekötöttség azonban nem akadályozhatja meg, hogy egyes fontos események mégis felszínre kerüljenek. Méltatásuk nem ölt magára megfelelő díszes külszint. Annál mélységesebb azonban az értelmi és erkölcsi behatolás az olyan történelmi események emlékébe, amelyek annak idején nem kevesebb forrongást okoztak, amelyeknek hatása soha