A reformáció négyszázéves emlékének ünneplése (Sopron, 1918)

V. Az ünnepi közgyűlésből

42 vennünk a fonalat, melyet elődeink adtak kezünkbe az egyesülés megkötésére és félretéve minden nemzetiségi, helyi, vallási viszályokat, keresnünk kell mindent, ami összehoz bennünket és kerülni mindazt, ami távol tart egymástól; tömörülnünk kell, hogy egy protestáns egyház legyen a hazában, mert csak így juthatunk oly erőre, melyen a pokol kapui sem vehetnek diadalt, csak így teljesül be rajtunk is az ószövetség Ígérete és szól hozzánk is az Ur: Adok nektek új szivet és új lelket lehellek belétek, az én lelkemet adom belétek és laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem, és én leszek nektek Istentek. (Ezékiel XXXVI. 26—28.). Szép, főtisztelendő egyházk. közgyűlés, az a hasonlat, mely oly gyakran felhozatott református testvéreinkkel való érintkezéseink alkalmával, hogy egy a gyökérzetünk, melyből erőt merítünk, egy a törzsünk is, mely két ágra oszlott, de lombkoronája együtt dacol az ellenünk zúduló vész viharaival. Meg is nyugodhatnánk ezen hasonlatban, ha az mindég és mindenben így volna. De az ágak gyakran ellenkező irányban fejlődnek, távolodnak és sohasem forrnak össze. Törekedjünk minden igyekezetünkkel, teljes erőnkkel, míg csak be nem következik, oda, hogy egy lévén a forrás, melyből vallásunk eredett és fél századon át hazánkban egy mederben folyt, de két ágra szakadott, minden ellenszegülő akadályt legyőzve, minden gátat szétrombolva alkosson egy 4—5 századot körülfogó szigetet, omoljanak habjai egymásba s egyesüljön egy hatalmas folyammá, mely méltóságteljesen, nyugodtan folyjon tovább az örökkévalóság tengerébe. Ezen óhajtással nyitom meg a reformáció 5-ik századának küszöbén évi rendes közgyűlésünket. b) Dr. Zergényi Jenő üdvözlő beszéde. A soproni ág. hitv. evang. gyülekezet nevében mélységes meghatottsággal köszöntöm a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület Méltóságos és Főtisztelendő Elnökségét, szeretve tisztelt főpásztorunkat és a kerület világbölcs vezérét, a felügyelő Ur őméltóságát. Köszöntöm a nagytiszteletü lelkészi kart, amely a bibliával kezében hirdeti az élő és örök igazságot és köszöntöm végül, egyházunk kardját, az Ur oltára mellett udvart és őrt álló felügyelői kart. Köszöntöm mélyen tisztelt vendégeinket: a főispán ur Őméltóságát, a két törvényhatóság, az összes egyházi és világi hatóságok mélyen tisztelt képviselőit. Mélységes meghatottsággal köszöntelek Benneteket, mert nagy időkben emlékezünk nagy időkről és egy világtörténeti hatalmas korszak mesgyéjén állva lelkem négy évszázadra száll vissza és a nagy emlékektől telítve lelkem megindul. Köszöntelek ez ősi gyülekezet nevében, ahol a hazai protestantismus bölcsője ringott, ahol a kapuk kiáltanak és a kövek beszélnek, hol a viharverte ősi falakról az elmúlt nagy évszázadok tekintenek le reánk.