A reformáció négyszázéves emlékének ünneplése (Sopron, 1918)

III.Gyámintézeti ünnepély

21 Világosság atyja, szentegyházunk őrzője, maradj velünk, — s míg szivünk egybe dobban legdrágább örökségünkért, az örök evangeliomért való hálaadásban, Te magad segélj, hogy megerősíttessék bennünk a Krisztusról való bizonyságtétel. Nem nékünk Uram, nem nékünk: a Te nevednek adjad a dicsőséget. Ámen. b) Profile Károly theol. akad. tanár ünnepi előadása a reformáció lényegéről és jelentőségéről. 1917 — ez az év véres borzalmaknak, gyászos siralomnak, vergődő ínségnek, népek végsőkig feszített halálviadalmának, Isten ostora vészes csattogásának éve. 1917 — ez az év a kegyeletes megemlékezésnek, Isten egyik legnagyobb világtörténelmi jótéteményéért való hálaadásnak, szent jubileumi örömnek éve. 1917 — ez az évszám majd a nagy világégés vérvörös lángsugaraival, majd a megújult keresztyénség tizenkét nemzedékét belső közösségbe fűző istenáldásnak és emberhálának dicsfényével övezetten jelenik meg lelki szemeink előtt és Íródik be a történelem lapjaira. Világháború és reformációi örömünnep — hogyan fér össze a kettő? Oh bizonyára — amikor egyházunknak egyik helybeli buzgó tagja*) tíz esztendővel ezelőtt először hivta fel figyelmünket a reformáció kezdetének közelgő négyszázadik évfordulójára, amikor intő szaván felbuzdulva készülődni kezdettünk erre a nagy alkalomra, akkor másnak, jaj de másnak képzeltük ezt az esztendőt! Óh, ha béke volna, óh ha béke volna, ha nem teperne földre ezernyi gond, ha millió sebből nem vérezne népünk, ha nem állana halálos ellenségként egymással szemben a világ két legelső protestáns népe, míg a keresztyénség másik felének semleges feje az oly igen óhajtott békének különben minden elismerésre méltó közvetítésével is azt a hatalmat gyarapítja, mely egykor a reformáció áldásos terjedésének gátat vetett — ha nem így volna, jaj de másként, jaj de másként ünnepelhetnénk! De az Úr nem akarta, hogy úgy legyen, amint mi képzeltük, vártuk, óhajtottuk. Mit tegyünk tehát ? Lemondjunk talán a reformáció emlékének megünnepléséről a világháború nehézségei és siralmai miatt? Ha a reformáció jubileumát nem a kérkedő hiúság ünnepének szántuk, akkor nem mondhatunk le. A legkeservesebb viszonyok sem oldoznak fel a hála és a kegyelet kötelességei alól. — Vagy talán széjjelválasszuk ünneplésünket a jelenkortól úgy, hogy a múltra emlékezve, de a jelenről megfeledkezve mintegy önfeledt csalatásban keressünk küzdelmeink közepette némi kis pihenést? Ha csak *) Dr. Stráner Gyula, orvos.