A reformáció négyszázéves emlékének ünneplése (Sopron, 1918)

I. Gyermekistentisztelet

11 a legszebb korálokat, énekeket, dalokat ebben a szép gyermeklantban, mintegy csokorba gyűjtve, néktek jubileumi ajándékkép átadhatjuk. Mindezért dicsérjük az Urat. „Dicsérd én lelkem a dicsőség örök királyát!" S legjobban dicsérjük az Urat, ha megszívleljük azt, amit az oltár előtt felolvasott szent ige mondott. Ezt az igét újból felolvasom. Figyeljetek ide ! „Fiacskáim, ne szeressük egymást csak beszéddel és nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal/" (Ján. I. 3. 18.) Ebben a rövid igében a szeretetről vari szó. Azt mondja ez az ige, hogy szeressük egymást. Az egymás iránti szeretetet Jézus parancsolatnak mondja. Keressük s olvassuk fel Jézus ezen szavait! Máté 22. 37—39-ben azt mondja: „Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeressed felebarátodat, mint te magadat!" Ján. 13. 34-ben pedig így szól: „Uj parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást." Tehát az egymás iránti szeretetet második és nagy parancsolatnak, majd meg új parancsolatnak mondja az Ur. Ebből látjuk, hogy az egymás iránti szeretet elsőrendű, nagy, fontos, súlyos, szent parancsolat. S hogy ma evvel foglalkozunk, az helyes. Nagy időket érünk, jelentőségteljes órában gyülekeztünk itt össze. Ehhez az időhöz, órához csak nagy, fontos, súlyos, szent szavak illenek, mint aminőket ma János apostol mond nékünk. Hogy milyen apostol volt János, azt tudjátok, de ha nem is tudnátok, megállapíthatnátok a mi rövid szent igénkből, ill. annak első szavából, mely így hangzik: „Fiacskáim!" Ebből a szóból: „Fiacskáim!" szeretetet érzünk ki. Aki ily melegen szólít: „Fiacskáim!", az szeret. S János tényleg szeretett, annyira, hogy őt a szeretet apostolának mondják. Erről a János apostolról beszélik, hogy mikor már igen öreg volt, már járni s szólni se tudott igen, széken vitette magát a gyülekezetbe s mindig csak ezt prédikálta: „Fiacskáim, szeressétek egymást!" S erről a Jánosról még az apostolok idején azt mondták, hogy sohasem hal meg. (Ján. 21. 23.) A hagyomány pedig azt tartja róla, hogy csak alszik sirjában, hogy szíve ott is dobog s lassan csendben megmozgatja hantjai felett a göröngyöt. Ma, most, édes gyermekeim, úgy érzem, mintha kiszállt volna János apostol a sírból, mintha ide jött volna közibénk, hogy minket s különösen titeket szeretettel köszöntsön s kérjen: Fiacskáim szeressétek, szeressük egymást! Egymást szeressük. „Egymás" alatt minden ember értendő, mint azt az irgalmas samaritánusról szóló példázatból láthatjuk. (Luk. 10. 25—37.) Az az irgalmas samaritánus nem kérdezte attól a szegény embertől, aki a jerichói úton rablók kezébe esett, ki vagy, mi vagy, hová való vagy, mi a neved,