Görgey Albert: A Görgeyek és a reformáczió (Igló, 1916)

Bevezetés

— 4 A XII. század közepén megindult telepités a tatárjárás (1242) után uj lendületet vett és még az 50-es évek kezdete előtt Poprád, Felka, Csütörtökhely, Szepesszombat, Nagyszalók, Végfalu, Zsegra, Lőcse, Strázsa, Hunfalu, Svábóc és Leibic újonnan megalakult egyházközségek, melyeknek létesülése körül a Görgeyeknek, mint azt IV. Béla 1256-iki okmánya ki is emeli, nagy érdemeik vannak. A Görgeyek telepítő munkásságára utal címerük is, amelynek kék pajzsában, egy lágyékán és homlokán tölgyfalevéllel koszorúzott, kitépett fát megmarkolva tartó meztelen ember áll. Ugyan ez az ember tör ki növekvően a kivül kék, belül arany takaróval letakart sisakból. A családi oklevelekben sem címer, sem nemesség adományozásáról szó nincsen, mi egyrészt azt igazolja, hogy a Görgeyek címerüket az irtás emlékére maguk választották, másrészt, hogy Szepesbe való bejövetelükkor már nemesek, német lovagok voltak. A címer az idők folyamán változott, a Görgeyek embere kétkézben mellén harántfekvésben tartja a fát, a Görgey családból eredt Svábyak embere pedig egykézben kinyújtott jobb karral. Az eredeti egyszerű címert már a XVI. század végén erős átalakultságban látjuk, a sisak felett ott van az öt, későb néha, a szász „grófja" címének emlékére, a kilencágú korona. Az eredi két takaró szín (kék arany) négyre szaporodott, a Görgeyeknél jobbról kék arany, balról piros ezüst, a Svábyaknál jobbról kék arany, balról kék ezüst. A család hatalmi állása kétség kivül a legnagyobb az Árpádok korában, bejáratosak az udvarhoz, fő-