Molnár Rudolf: A finn evangéliomi mozgalom előzményei és kialakulása (Budapest, 1948)
I. Fejezet. Egyetemes egyháztörténeti háttér
Mivel pietista körökben a pogány misszió és a Biblia terjesztését szolgáló munka céljaira egyesületeket alapítottak, hitvallásos oldalon, mintegy ellentétként megalapították az »Evangélikus-Lutheránus Miszsziói Társaságot« és a »Leipzigi Társaságot«. 13 9 A német hitvallásos áramlat hatásait Finnországban is megfigyelhetjük. Gondolunk itt annak kiemelkedő mozzanataira, mint pl. a reformáció háromszazados évfordulójára, Hengstenberg Kirchenzeitungjára, melybe Hedberg is írt cikkeket, vagy a missziói munkásságra, a magaslutheranizmusra, vagy a lutheránus szabad-egyház elvére. Mindezek érintették a finn egyház, sőt a finn evangéliumi mozgalom történetét is. Skandináviai evangéliumi mozgalmak. A dán evangéliumi mozgalmak a XIX. század elején a herrnhutizmus örökösei voltak, közülük a »szentek« (de Heilige) Luther iránt különös szeretetet tanúsítottak. De az ó-pietista irodalmat sem szorították háttérbe. Erőteljesen harcoltak a felvilágosodás ellen, aminek konkrét jeleit Ball püspök kátéjában és énekeskönyvében is megfigyelhetjük. 11 0 A kor hitvallásosságot hangsúlyozó törekvése érdekes formát öltött Grundtvignál, ki a keresztyénség döntő kritériumává az Apostoli Hitvallást tette. Ahogy Luther, úgy Grundtvig is nagy jelentőséget tulajdonított a keresztségnek. A keresztyén élet kezdőpontja nemi a tudatos megtérés, hanem a Lélek munkája a keresztségben. A keresztyén élet egészséges növekedése és végleges beérése nem annyira az aszketikus törekvésektől, mint inkább Istennek állandó, kegyelmes jelenlététől függ, mely abban jelentkezik, hogy Isten a Szent Lélek által beleszól az élet minden mozzanatába. Grundtvig munkája mégis inkább a kultúrtörekvésekben olvadt fel, hol bizony homály fedte a bűnről és a bünbocsánatról alkotott lutheri felfogást. 14 1 Ha a dán evangéliumi mozgalmakból valami át is jutott Finnországba, Grundtvigot ott inkább kultúremberként ismerték, nem mint a hitvallásosság előharcosát. Norvégiá ban az evangéliumi szemlélet nehezen tört utat, mivel a haugei irány, mikor harcias álláspontra helyezkedett a felvilágosodott racionalizmussal szemben, ugyanakkor a herrnhutizmus ellen is »fegyvert fogott«, mert ez utóbbinál — felfogásuk szerint — nagy hajlandóság mutatkozott a »Krisztushoz való könnyű átugrásra« (löse Sprang til Kristus.) 1840 táján a haugei irányzat, talán éppen svéd hatásra, belső átalakuláson ment át, mely az evangéliumibb irány felé vezetett. Feltűnt többek között a Lutherra hivatkozó, rajongó evangéliumi irány, az ú. n. bátor-hívők (Staerktroende) csoportja. Johnson Gisle professzor (1822—· 1894) a hengstenbergi hitvallásosság alapelveit a haugei iránnyal kapcsolta össze. Johnson a haugei pietista színezetű hitvallásosságot vitte győzelemre egyházában. 14 2 13 9 Holmqvist, i. m. III. 35. 1. ,t 0 Takala, i. m. 47. 1. 14 1 Newman, i. m. I. 35—39. 1. ., I. 43, 46. 1. 30
