Molnár Rudolf: A finn evangéliomi mozgalom előzményei és kialakulása (Budapest, 1948)

I. Fejezet. Egyetemes egyháztörténeti háttér

L Fejezet. Egyetemes egyháztörténeti háttér. a I Pietizmus és herrnhulizmus. A törvén}'-jellegű valllásosság által felébresztett evangéliumi reakció jelentkezik a pietizmus és herrnhutizmus közötti feszültségben is. Ebben a két áramlatban, melyek közül mindegyik megpróbálta az orthodoxiában mutatkozó hiányosságokat a inaga módján pótolni, ill. javítani. Mivel a finn felébredtek mozgalma, (Ruotsalainen Paavo ú. n. körtti mozgalma) melyből az evangéliumi is született, a német pietizmusba ereszti gyökereit, és mivel a herrnhutizmus hatása a XVIII. századi finn evangéliumi mozgalom előfutárjaként jelentkező kegyességi mozgalomban is megmutatkozik, kötelességünknek érezzük, hogy mindkét egyetemes egyháztörténeti jelenséget az evangéliumi szempontok figyelembevéteíével röviden ismertessük tanulmányunkban. A pietizmus. Az orthodoxia hiányosságait felfedő és javító próbálkozásaiban a pietizmus a keresztyén hit gyakorlati oldalára fordította tekintetét és a személves keresztyénséget követelte.

1 A belsőre és a sajátosan egyénire helyezve a hangsúlyt,

2 sokszor elhomályosította az evangéliumi szempontot és még az ú. n. mérsékeltebb irányzatával is veszélyeztette a keresztyén hit objektiv alapjait." Az egyházi pietizmus harci riadóját Spener foglalta írásba a »Pia desideria« c. munkájában, mely főbb vonásaiban a következőket tartalmazta: 1. Isten igéjét a múlttól eltérően bőségesebben kell a népnek hirdetni. 2. Szükséges a Luther által hangsúlyozott lelki^papság elvének gyakorlása. 3. Hozzá kell kezdeni annak a hangsúlyozásához, hogy a keresztyénség nem tudomány, hanem cselekvő szeretet és az ebből fakadó életfelfogás. '4. A hitetlenek meggyőzésénél a vitatkozások helyett az imádság, a szelídség és a jó példa eszközeit használjuk. 5. A lelkész-képzés javításra szorul, éspedig úgy, hogy a súlypontot a hitbeli tudás osztogatásáról a személyes kegyesség gyakorlására kell helyezni, és a gyakorlati lelki gondozást hangsúlyozni. 6. A prédikációknak a célnak megfelelően ^gyakorlatiaknak kell lenniök.

4 1 Ruuth, Pietismin luonteesla ja merk ityksestä, TA 1905. 320. 321. 1. 5 Ruuth, Varhaisempi herännäisyys, Öma maa I 194. 1. »Ruuth, Abraham Ächrcnius, 1. 25. 1. * Ritsehl, Geschichte des Pietismus, II 127. 1. Lehtonen, Varhaisemman herännäisyvden käsitvs papinvirasta, 10. i. Sponer, Pia desideria, Frankfurt am Mavn" 1712, 149—154. 1. 9