Kovács Sándor: A magyar evangélikusság föld- és néprajzáról (Sopron, 1930)

A magyar evangelíkusság íöld- és néprajzáról.*) I A magyar evangelikusság föld- és néprajza az általános emberföldrajznak, az anthropogeographiának az egyházi életre vonatkozó része, törvényeinek, megállapításainak a magyar evang. egyházi életre való alkalmazása. Az emberföldrajz azt tárgyalja, milyen hatással vannak a természeti viszonyok, hegy- és vízrajz, síkság, pusztaság, tenger. időjárás, forró- és hideg égöv, termékenység és terméketlenség, bőség és szűkölködés az ember természeti és szellemi életére, életének fejlődésére, alkotásaira és intézményeire; néppé, nemzetté, állammá alakulásának törvényeit igyekszik megfigyelni és megállapítani. Mindezen felsorolt tényezők az embernek nem csupán foglalkozását irányítják, hanem lelki világának alakulását is. Az egyházi életnek szintén megvannak ilyen ható és irányító erői, aminek hatása törvényszerűen érvényesül: természeti erők, szellemi és erkölcsi tényezők egyformán. Nem a külső Pragmatismus ingadozó s csupán látszatokra támaszkodó okfűzéseire és a jelenségek laza összefüggéseire gondolunk, hanem aZ események eszmefonalára, amely testi szemeknek láthatatlanul húzódik, de a lélek ép oly hatalmas erőnek és lenyűgöző valóságnak érzi, mint a villámlást vagy a vízár sodrát. A finomabb érzékű s az esz*) A soproni theol. conferentián 1930. júl. 3-án tartoll előadás vázlata. Ε dolgozat tulajdonkép szerény kísértet, egyúttal bevezetés egyetemi előadásaimhoz és a szerkesztőség ismételt sürgető kívánságára, nem pedig az előadó óhajára került ez Emlékkönyvbe. — K. S.