Kovács Sándor: A magyar evangélikusság föld- és néprajzáról (Sopron, 1930)

14 rubb a jobbágy sorsa, kivált a lengyel és orosz szomszédságban. A teljes önkény uralma, a jogvédelem tökéletes hiánya a parasztot szintén erőszakra vagy agyafúrt ravaszkodásra kényszerítette. Széchy Györgyöt, aki hírhedt volt kegyetlenségéről, saját jobbagyai ütötték agyon. A földesúr a rendelkezésére álló anyagi hatalmon kívül az egyház erkölcsi tekintélyében vagy fegyelmi szabályzataiban rejlő hatalmat is felhasználta jobbágyai fékentartására, ami viszont az egyház tekintélyét csökkentette. Kezdetben a földesúr hatalma a jobbágynak csupán testi szolgaságára vonatkozott, jóval a reformáció után terjesztették ki a lelkiismeretre a territoriális jog alapján. Erre utal az 1681. XXV. l.-c., mely a jobbágyok vallásszabadságát csupán «a földesúri jog sérelme nélkül» ismeri el. A középkori pór ez iga terhét nem is vette észre, mert a keresztyén vallásnak csupán egy formáját ismerte, viszont az új kor jobbágya, aki már választhatott a keresztyénségnek katholikus és protestáns alakja között, ezt a terhet súlyosnak és gyűlöletesnek érezte. A jobbágyra nézve állandóan fenyegető veszedelem volt: a választás kénytelensége, a megélhetés könnyebbsége és a lelkiismeret joga, a hit szabadsága közt, amellyel esetleg földönfutás, bujdosás járt együtt. A költözés szabadsága, amelyet 1548-ban vívmányként üdvözöltek, alig egy század múlva, «solatiuin migrandi»-vá, a kivándorlás menedékévé vált, ha vallási meggyőződésüket megtagadni nem akarták. így űzték el az Erdődvek galgóezi és algyői jobbágyaikat, a kalocsai főegyházmegye Foktő protestáns lakosságát; ezért költöztek el Zombáról Tolnamegyéből a vakbuzgó Dőryek jobbágyai Békésbe s megvetették a ma is virágzó Orosháza alapját. Nem tudtak a néma bálvány előtt meghajolni, inkább elhagyták az ősi földet, apáik sirhalmát s könnyezve, de Isten kegyelmében bízva indultak el a fölfedezett ígéret földje felé pusztákon, vizeken által. Viszont a komáromi jezsuiták megvédték református falvaik sövényfalú oratóriumait. A földesúr védelmére akkora szükség volt, hogy a hódmezővásárhelyiek a ma is élő hagyomány szerint, a minek történelmi magva van, önként választottak földesuruknak Károlyi Sándort, Rákóczi Ferenc szabadságharcának bukása s a nemzeti vezérek elbujdosása után. A király a választást megerősítette, hiszen a nemzet megbékéltetőjét jutalmazta