Kovács Sándor: A magyar evangélikusság föld- és néprajzáról (Sopron, 1930)

12 bau bírL; nemzedékek multak el, míg vissza tudta szerezni. Szerepe, hivatása a protestantismusra szállt. A XVI. század és a XVII. század első fele a nagy magyar dinasztiák korszaka. Óriás vagyon halmozódott fel egy-egy család kezén. Az ország területének kétharmad része vagy 15 főúri család birtokában volt; a Zrínyiek, Báthoryak, Nádasdvak, Thurzók, Bebekek, Perényiek, Törökök, Balassák, Forgáchok, Széchvek teméntelen vagyonnal rendelkeztek. Hatalmuk alapja azonban nem csupán a vagyon, hanem a rokon köznemesség csatlakozása, amelynek soraiból kiemelkedtek, a jobbágyok száma, az előkelő házassági kapcsolatok, néha idegen országbeli, főképpen lengyel és német családokkal is. Nemzeti szabadságharcaink sikerét az elvi okok és érzelmi rugók mellett e rokonsági kapcsolatok magyarázzák meg. Ily esetekben az atyafiság nagyobb hatalomnak bizonyult a rendi ellentétnél. Ε jelenség azonban más nemzetek nemességének életében is megtalálható. A hatalmas főúr vallási és politikai téren egyiránt éreztette hatalmát s a királyok, akik reászorultak támogatásukra, kénytelenségből elnézték e hatalmi szertelenkedést. Az augsburgi vallásbéke szelleme szinte észrevétlenül besurrant s hallgatagon elismert tényezőjévé, valóságos jogforrássá lett a magyar közéletben is. Bebek Imre udvari prédikátora, amikor a király nevében Egerbe megidézték, azzal felelt: «az én uram és királyom Bebek úr, nem Ferdinánd.» A Széchyek Murányban ellenmondás nélkül erősítik meg az egyházi kánonokat, amelyek ezáltal válnak jogerőssé. Ε jogot Széchy György özvegye, Homonnai Drugeth Mária szintén gyakorolta. Ez az elv érvényesül az ev. egyház 1610-iki zsolnai s 1614-iki szepesváraljai zsinatain, ahol a kerületi beosztás alapja a patronusok birtokterülete s az a törekvés, hogy minden nagy dinasztiának jusson egy egyházi terület, ahol vallási téren «fejedelmi» jogait gyakorolhassa. így jutott Trencsén, Árva, Liptó a Thurzók árva-bitsei ágának (György nádor), Pozsony, Nyitra, Bars a Thurzók galgóczi ágának (Szaniszló, a későbbi nádor), Turócz, Zólyom, Hont, Nógrád a Bévavaknak. A szepesváraljai zsinaton szintén rendi alapon külön kerületté alakultak szabad királyi városok (jobbára német nyelvű, de magyar érzésű polgárok), továbbá a megyei magyar és tót gyülekezetek, ahol a főnemesi patró-