Kovács Sándor: Az Ágostai Hitvallás négyszázados emlékévének okirattára (Budapest, 1930)

D. báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő üdvözlő beszéde

Az Ágostai Hitvallás négyszázados emlékévének okirattára. i. D. báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő üdvözlő beszéde az augsburgi emlékünnepen, 1930 június 25-én. A magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyház képviseletében nékem jutott osztályrészül a nagy tisztesség, hogy ennek a felette jelentős ünnepségnek keretében szót emeljek. A név, amelyet egyházam visel, igazolja a jogcímet, amelyen itt szólok, egyúttal kifejezésre juttatja annak a hivatásnak fontosságát, amelyet az ágostai hitvallás egyházam életében szolgál és rámutat eu nek a jubileumi ünnepségnek hazám szempontjából való nagy jelentőségére. Otthon, távol hazámban, az elmiilt vasárnapon harangok zúgása jelezte a nagy ünnep beköszöntését és minden templomban hálaadó istentiszteletet tartottak híveink. Félmillió magyar evangélikus szívének ujjongó dobbanása beleolvad az ünnepi karba, amely innen és a földkerekség minden tájáról, ahol evangélikusok élnek, ma ég felé szárnyal. Mi, ágostai hitvallású evangélikus magyar keresztyének, tudjuk s érezzük, hogy a név kötelez. Ismerjük és magunkra vesszük a kötelezést, amely abból háramlik reánk, hogy magunkat az ágostai hitvallásról nevezzük, aminthogy atyáink is ismerték és vállalták. Egyházunk kezdettől fogva szilárdan áll az ágostai hitvallás fundamentumán. Annak szellemében nevekedtek azok az emberöltők, ame1*