Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

53 egyházunk egyik legnagyobb fiának, a haza atyjának: Kossuth Lajosnak ötven évvel ezelőtt, 1894 tavaszán történt csodálatos és felejthetetlen temetésén. Sem azelőtt, sem azóta nem volt Magyarországon olyan temetés, mint Kossuth Lajosé. Aki azon résztvett, el nem felejtheti soha. Sárkány Sámuel bányakerületi püspökkel az élén az evangélikus lelkészek addig soha nem látott számban vettek részt a temetésen. De milyen szomorú volt a lelkészeknek ez a felvonulása. Minden reverendának más volt a formája; némelyiké csak térdig ért, másik meg a földön húzta. Az egyik lelkésznek a fején cilinder, a másikén pörgekalap, a harmadikén szalma, a negyedikén úgynevezett Kossuth-kalap, míg a németnyelvűek németországi kucsmát viseltek. Ma is keserű érzés fog el, ha erre a látványra visszagondolok. A Mózes-táblák sokféleségéről nem is szólok, hiszen az még ma sem szűnt meg. De akkor fogamzott meg lelkemben az az elhatározás, hogy mindent el fogok követni a lelkészi egyenruha egyformásítására és valami lelkészekhez illő süveg behozatalára. Hála Istennek, ez már jórészben sikerült is. ötven évvel ezelőtt, de még később is voltak papok, akik a reverendát selyemből, sőt brokátból készíttették, voltak, akiknek reverendája vállrészén bársony volt, voltak, akik a reverenda felett még a reformátusok palástját is hordták. Sőt, ami szinte hihetetlennek tetszik, némelyek hímzett Mózes-táblákat viseltek, még pedig, ha kereszteltek, a két Mózes-táblán bölcső volt kihímezve, ha eskettek, akkor pár galamb vagy virágcsokor és ha temettek, feketével szegélyezett Mózes-táblát vettek fel. Milyen más volt a lelkészi kar felvonulása akár a Kossuth-szobor leleplezésekor, akár Gömbös Gyula temetésén, amikor már a reverenda is, a papi süveg is lehetőleg egyforma volt, csak még a Mózestáblák között akadt néhány tenyérnyi széles, vagy köldökig