Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

43 desen egyházias szellemben nevelték fel. A kisipar megszűnte és a gyáripar elterjedése óta az egyháznak ezt a biztos és hűséges elemét nagy részben végleg elvesztettük. Mérhetetlen kára ez az egyháznak, ezért szükséges, hogy az iparostanoncok kai a kínálkozó alkalom teljes kihasználásával minél buzgóbban foglalkozzunk. Ami pedig a középiskolai valiástanítást illeti, az a folyton újítgatott, de a megfelelő és kielégítő módot még mindig meg nem talált vallástanítási tanterv hiányossága és gyarlósága miatt az ifjúság előtt egyáltalában nem kedves, eredményeiben pedig nem kielégítő. Még a bibliaórák a leghasznosabbak. És a legeredményesebbek is, amelyeknek gyakorlása az utolsó ötven év áldott magvetése. A bibliaórák azonban csak kis csoportokat töltenek meg vallásos gondolkodással és egyházias érzéssel, de ha ezek a kovász szerepét töltik be az egyházban, akkor munkájuk széles körben éreztetni fogja hatását. ötven év folyamán elég alkalmam volt megfigyelni, hogy a női lélek aránytalanul hívebb az egyházhoz és alkalmasabb az egyháziasság biztosítására és terjesztésére, mint a férfi lélek. Ennek természetes oka nemcsak a női lélek érzelmi világának gazdagabb és érzékenyebb volta, hanem kiváltképen az, hogy a férfiak a mindennapi élet törődései és súrlódásai közben sokszor teljesen elveszítik lelkük hímporát ós az ezzel természetesen összeforrott vallásos hangulatot is. Számtalanszor tapasztaltam, hogy egy-egy szórvány vagy missziói terület hűsége és lábraállása a benne alakult és működő nőegvesület munkájának eredménye. Ezért nem volna szabad egyetlen lelkésznek sem elhanyagolnia a gyülekezete körében működő nőegyesületet, ahol pedig nincs nőegyesület, ott feltétlenül meg kellene azt szerveznie és az egyházépítés munkájába bele kellene állítania. Erre már csak azért is szükség van, mert a nőegye-