Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

41 mentőm kidolgozásához hozzáfogtam, de ebből csak Máté evangéliuma jelent meg a Luther-Társaság kiadásában. Azóta az egész újtestámentum fordítását kiadtam, úgy mint én előttem kiadta azt Masznyik Endre is. Ugyancsak kiadtam az újszövetségi apokrifus könyvek magyar fordítását is. ami teljesen elfogyott. Az énekeskönyv dolgában is nagy változások történtek ötven év alatt. Régebben leginkább csak három magyar énekeskönyv volt használatban, ú. m. a dunántúli, a győri és a békéscsabai. Körülbelül hatvan esztendeje annak, hogy az egyház vezető emberei belátták, hogy gyarló versezetekben gazdag, de tartalomban annál szegényebb énekeskönyvek helyébe új énekeskönyvet kellene összeállítani. Meg is alakult az egyetemes énekügyi bizottság, amely ötven évvel ezelőtt próbafüzeteket is adott ki, de bár szakadatlanul összeült, az egyetemes énekeskönyvet máig sem bírta elkészíteni. Időközben újból kiadták, különösen Payr Sándor sokszor meglepően ügyes revíziójával a dunántúli énekeskönyvet, annak helyesebb beosztást adtak és sok új énekkel gazdagították. Ez az énekeskönyv ma is szinte valamennyi egyházunkban használatban van. Közben megszűnt a győri énekesikönyv, új formában jelent meg, de alig van használatban a békéscsabai énekeskönyv, ellenben a magyarosodó tót gyülekezetek számára Bartos Pál összeállította a szarvasi énekeskönyvet. Megjelent Kovács Sándortól is a Kis énekeskönyv, amelyet különösen a filiákban használtak. Igen ügyes fordításban megjelent a Tranoscius is, ami Vietórisz József nemes érzékét és ügyes stílusát dicséri. Az egyetemes énekeskönyv azonban még mindig a reménység és a várakozás bölcsőjében nyugszik. Ez az oka, hogy evangéükus egyházunkban olyan szánalmasan eltérő az éneklés módja, amint a merészebb falusi kántorok a gyülekezetek hozzá nem értő népét a saját egyéni éneklé-