Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

33 aláírásával táviratot kaptam, amelyben együttérzésüket fejezték ki. Ε távirat volt a kiinduló pontja a svéd érsekkel, Söderblommal és a dán prímással, Ostenfelddel való további állandó érintkezésemnek. Közvetlen a bolsevizmus kitörése előtt külügyi hatóságaink megbízásából Prőhle Vilmos barátommal Dániába és Svédországba utaztunk, ahonnét a legmagasabb körök szíves készségével sikerült eljuttatnunk nemzetünk és egyházunk szomorú állapotáról szóló jelentésünket és a Területvédő Liga által kiadott írásokat a győztes hatalmakhoz, hogy őket Magyarország iránt kíméletre bírjuk. A bolsevizmus bukása után pedig 1920-ban a genfi nemzetközi egyházi gyűlésen vettem részt, amely Sőderblom svéd érsek elnöklete alatt tartatott. Ezután évről-évre sokat jártam külföldön, sokat prédikáltam idegen országban és minden lehetőt elkövettem nemzetünk és egyházunk érdekében. Ε munkának részletes felsorolása hosszadalmas volna és messze elvezetne, csak azért említem meg, mert az ötven év munkái között a külföldi érintkezés felvétele, végezése és fenntartása, amennyire nehéz, éppen annyira fontos és eredményekben jelentékeny dolog volt. Külföldi emberekkel való érintkezéseim folyamán mindjobban elszomorított az a tapasztalat, hogy rólunk alig tudnak valamit, amit pedig tudnak, az nagyobb részében téves. Ennek azonban jórészt magunk vagyunk az okai, mert nem törődtünk a rólunk terjesztett hamis hírekkel és nem gondoskodtunk a nekünk kedvező hírverésről. Még ötven évvel ezelőtt is járta országunkban az a híres mondás: Extra Hungáriám non est vita. És ebben megnyugodtunk és azt hittük, hogy az egész világ ebben a meggyőződésben él. Más népek még fogyatkozásaikat és hibáikat is szépítgetni igyekeznek, mi pedig még az erényeinkből is sokszor csináltunk tréfát, a rólunk terjesztett hamis híreket pedig sohasem igyekeztünk megcáfolni. Ezért voltunk mint nem3