Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

Jellemző, hogy ezért a presbitériumban megtámadtak és a lap eltiltását indítványozták. A pesti evangélikus egyházban már akkor működött egy belmissziói bizottság, de jellemző, hogy mikor a bányakerület közgyűlésén egy belmissziói bizottság alakítását javasoltam, az ellen igen sokan felszólaltak és még többen ellenszenvvel fogadták. Igaz, hogy a theológiai előadások között a belmisszióról soha szót sem ejtettek és így a régebben végzett lelkészek csak akkor tudtak valamit a belmisszióról, ha valamelyik külföldi egyetemen megfordultak. Ugyanilyen ismeretlen dolog volt az egyesületi élet és annak vezetése, illetőleg irányítása is. Viszont ötven évvel ezelőtt még csaik elgondolni sem lehetett volna, hogy egyházunkban külön egyesületi lelkészi állások szerveztessenek parochusi jogokkal felruházva. Hiszen még a missziói lelkészek is merőben függő viszonyban voltak vagy az anyaegyház lelkészével vagy az esperessel. Ma ezeket is rendes parochusi jog illeti meg. Ezekhez jöttek az állami és fővárosi hitoktató-lelkészek is. Ilyen módon nagyon elszaporodott közöttünk a parochia nélküli lelkészek száma, akik nagyobb részének jogi viszonya máig sincs rendezve. Ez is a legközelebbi jövendő feladata. A szaporodásra nézve jellemző példa a székesfőváros, ahol tíz rendes lelkész mellett még negyven okleveles lelkész működik parochiális jog nélkül. Ötven évvel ezelőtt meglehetősen mozdulatlan volt az egyházközségek és így a lelkészek élete is. Ha valahol egyegy templom épült, annak szinte országos híre volt. Az első világháború után megindult a nagy népvándorlás, falvak és városok új telepítései, a földbirtokreformmal kapcsolatos gazdasági mozgolódás és ez természetesen kizökkentette csendes életük medréből nemcsak az egyházközségeket, hanem a lelkészeket is. Egyházunk közönsége áldozatos készséggel emelt új templomokat, javított régi iskolákat, épített ifjúsági