Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

7 Pedig a lelkészi pálya ma is ugyanolyan magasan áll többiek felett, imint azelőtt. Mert nincs gyönyörűbb hivatás, mint pásztorkodva az Úrhoz vezetni a széledezésre mindig hajlamos báránykákat és az Isten akarata és szíve szerint táplálni őket az örökélet eledelével és italával. Ε nemes hivatás terén azonban az ötven év távlatából sok változást látok. A pásztorkodás megnehezült. A hívek régi nyugodt, otthonülő életmódját még faluhelyen is az ideges nyugtalanság váltotta fel. A családi élet ι»j formákat öltött. A patriarchális egyszerűséget másodrendű újságokból és mozikból kisugárzó életformák váltották fel. A lelkészt nem néziik többé atyának, hanem csak egyszerű látogatónak, aki sokszor igen rossz időben kopogtat be. ötven évvel ezelőtt a lelkész még a családok bizalmasa volt, ma már vannak családok, amelyek egyenesen elzárkóznak tőle. És ez a változás nem is az átélt kommunizmus hatása, hanem a korszellem változásának keserű gyümölcse. Ma nehéz lelkipásztornak lenni, tehát az egyház érdekében azzá kell lenni. A korszellem is megváltozik időnként, de az ige és az azon épült egyház és az egyházat építő szolgálat változatlan. Az igehirdetés terén is nagy változások történtek ötven év alatt. Régente az volt a lelkésznek, mint igehirdetőnek legfőbb törekvése, hogy beszéde biblikus legyen és ezzel építsen és tanítson. Most a lelkészek nagyobb része inkább arra törekszik, hogy beszéde változatos és tetszetős legyen. Azelőtt az igehirdető semmi mást nem akart, csak tolmácsolni azt, amit az Isten üzen. Most ellenben a legtöbb igehirdető arra törekszik, hogy emberi tudásának és ismereteinek sokféleségével, stílusának ragyogásával és változatosságával gyönyörködtesse önmagát és az embereket. Ezt az új módszert Gergely Antal volt mezőtúri református lelkész vezette be és Prohászka Ottokár római katolikus püspök tette a vágyódások