Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)
Mi volna teendő?
60 bizakodással remélhetjük az evangéliumi öntudat és az egyházhűség megerősítését. Nálunk nem szervezeteken, hanem a munkán fordul meg a dolog. Sorsunkat jórészt a lelkészek és vallástanárok tartják kezükben. Egy lelkésznek sem szabad egyszerűen hetes szónoknak lennie, hanem lélek szerint való pásztorkodást kell folytatnia. Aki a vallást tanítja, az sem elégedhetik meg az egyház történetének feltárásával vagy igazságainak feszegetésével, hanem a maga evangélikus hitének gazdagon buzgó lelki forrásából kell éltető vizet adnia az evangélikus ifjúságnak. Az evangélikus egyháznak sem szabad egyszerűen jogi szervezetnek lennie, amelyben szabályrendeletek igazgatják az életet, hanem olyan munkatérré kell fejlődnie, amelyben az egyetemes papság elve nem puszta elmélet, nem is csak az előretörő vagy jóakaratú emberek érvényesülésének lehetősége, avagy kiváltsága, hanem olyan tábor, amelyben a Krisztus evangéliumának hűséges és harcolni tudó katonái egymást támogatják, védik és erősítik egészen a diadalomig. Ha visszatekintünk a róm. kat. egyház utóbbi évtizedeiben mutatott hatalmas fejlődésére és erősödésére, meg kell állapítanunk, hogy az építés terén nem pusztán csak a hivatalos egyház fejtett ki hatalmas tevékenységet, hanem az öntudatos hitélettel munkálkodó egyháztársadalmi szervek is fanatikus hűséggel szolgálták és szolgálják egyházukat. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ha majd nálunk is helyes mederben és kemény öntudattal megindul és folyik a belmisszió munkája, akkor a róm. kat. egyház diadalmas hódításai sem lesznek olyan félelmetesek, mint amilyenek ma. A mai helyzetben azonban feltétlenül szükséges, hogy a legközelebb összeülendő zsinat a vegyesházasságok és reverzálisok kérdésében olyan törvényt alkosson, amely e válságosán nehéz időkben egyházunk nyugodt fejlődését és a küzdelmekben való diadalmas megállását biztosítani képes. Egyébként azt valljuk, hogy ,,a diadalom, amely legyőzi a világot, a mi hitünk!" * * * Ε tanulmány befejezésekor jut tudomásomra, hogy a r. kat. jubiláris nagygyűlés utolsó ülésén Serédi Jusztin bíboros-hercegprímás a házasságkötés ügyében a következő álláspontot foglalta el:
