Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)

Az 1868. LIII. t.-c. rendelkezései

18 rafusban említett esetek egyike sem fordul elő, az ilyen lelencek azon vallásban neveltetnek, amely a találás helyén többségben van." Ez a törvény tehát a reverzálisokat eltöröltea róm. kat. egyház egyoldalú kiváltságos uralmát megszüntette, a vegyesházasságokhoz eddig szükséges pápai engedély kérését fölössé tette s mindenképen alkalmas volt arra, hogy a felekezetközi viszonyokat a nemzeti egység kiépítése érdekében nyugvópontra juttassa. Alig hirdették ki azonban a békességet és megnyugvást biztosítani képes eme törvényt, a róm. kat. püspöki kar 1868. december 6-án máris körlevelet bocsátott ki, amelyben a vegyesházasságok kötésénél az activa assistentiát szigorúan eltiltotta, a passiva assintentiát is csak abban az esetben engedte meg, ha a házasfelek a róm. kat. pap közreműködését kifejezetten követelik. Roskoványi nyitrai püspök biztatására pedig az 1869. június 28-án tartott püspöki tanácskozásból Simor prímás útján azt a kérdést intézték Rómához, hogy megáldhatók-e azok a vegyesházasságok, amelyeknél a házasfelek legalább magánjellegű iratban ígéretet tesznek a gyermekek róm. kat. vallásban leendő neveltetésére. Róma igennel felelt, de ezzel újból megindította a családok békéjét évszázadok óta zavaró reverzális szedésének folyamatát. Igen nagy baj forrása lett azután az 1879. évi XL. t.-c. 53. §-a, amely kimondja, hogy „Aki életkorának 18. évét még be nem töltött egyént az 1868. LIII. t.-c. 2. §-a rendelkezése ellenére más vallásfelekezetbe felvesz, két hónapig terjedhető elzárással és 300 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő." A békességre mindig hajló és bölcs Simor János érsekprímás előre látta, hogy ebből nagy bajok keletkezhetnek, azért már 1880. elején arra kérte Rómát, engedje meg a vegyesházasságok kötésénél való közreműködést akkor is, ha a felek nem írásban, hanem csak szóval tesznek ígéretet arra, hogy gyermekeiket róm. kat. vallásban fogják felnevelni. Róma azonban 1880. július 20-án adott válaszában kijelentette, hogy a vegyesházasságokat csakis a gyermekek róm. kat. vallásban való nevelésének biztosítása esetén szabad megáldani. Ezzel ismét megindult a harc, amit igen kiélesített a protestáns lelkészek egy részének téves álláspontja. Nevezetesen az 1879. évi XL. t.-c. alapján egymásután panaszolták be a bíróságoknál a róm. kat. papokat, hogy a protestáns gyermekeket elkeresztelik. Végtére is hosszú huza-vona után a M. kir. Cúriának kellett 10.927/Ex. 1881. sz. ítéletében a keresztyénséget kitanítania, hogy a keresztelés tényével senki-