Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)

Az 1868. LIII. t.-c. rendelkezései

16 hatott volna. Igaz, hogy a gyermekek vallására vonatkozólag 1790—91. évi XXVI. t.-c. egyoldalú rendelkezése nem oldatott fel, de az állapot legalább vitathatlan volt. A róm. kat. püspöki kar azonban 1845-ben ismét megmutatta, hogy életideálja nem a nemzeti élet nyugalmának és nem a társadalmi élet békességének szolgálata, hanem kizárólag és egyoldalúan a nemzetközi pápás-egyház érdekeinek érvényesítése, azért újból azt a rendelkezést adta ki, hogy a plébánosoknak mindent el kell követniök, hogy a vegyesházasokat a protestáns lelkészektől elvonják, active csakis reverzális esetén működjenek közre, a kihirdetést azonban gyakorolhatják. A helyzetet azután teljesen elmérgesítette Roskoványi Ágoston váci püspök, aki 1852. március 5-én Scitovszky János prímáshoz intézett előterjesztésében azt kérte, hogy a Lambruschini-féle instruktiót vonassék vissza, a vegyesházasságnál még a passiva assistentiát is tiltassa el és mondassa ki, hogy a vegyesházasság csakis róm. kat. pap előtt köthető és a házasfelek sem azt megelőzőleg, sem azt követőleg protestáns pap elé ne mehessenek. A következő évben pedig annak elrendelését sürgette, hogy a vegyesházasságnál való közreműködéshez a plébános mindig köteles legyen püspöke engedélyét kikérni. Scitovszky nem tartotta időszerűnek a változtatást, mire Roskoványi a pápához fordult. Öt év múlva, 1858-ban, az esztergomi tartományi zsinat azt a határozatot hozta, hogy a vegyesházasság megkötéséhez a pápa engedélye szükséges. Az 1868. LIII. t.-c. rendelkezései. A magyar szabadságharc előtt és alatt sok olyan törvényt hozott a felszabadítás lelkét magában hordozó országgyűlés, amelyek minden téren új életet indítottak. A vallási ügyekben az 1848. XX. t.-c. a vallási torzsalkodásokat akarta kizárni, mikor a bevett felekezetiek teljes egyenjogúságát és viszonosságát törvénybe iktatta. Ezzel az uralkodó egyháznak a közélet minden mozzanatára századok óta bénítólag ható erőszakoskodása megszűnt — elvileg. Mindenesetre kár volt azonban, hogy az 1848. évi törvényhozás .a vegyesházasság kérdésében is nem tett döntő intézkedést és így a magyar közéletnek ez a rákfenéje még most is öldikli a lelkeket. A szabadságharc keserűségeit és csalódásait gyógyítani akaró kiegyezés korában a Gondviselés különös kegyelméből ismét olyan emelkedett lelkek intézték a szenvedésekben vergődő magyar nemzet sorsát, akikben megvolt az állami- és