Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)

A pesti evang. magyar egyház istentisztelete

81 f. Collekta ós igeolvasás. Utána: Boldogok, akik hallgatják és megtartják az Istennek beszédét! Amen. Vagy: Az Űr áldása legyen az ő igéjének hallgatásán és megtartásán! Ámen. 3. Főének. 4. Szószéki szolgálat. a. Előfohász. b. Textus. Beszéd. c. Imádság a Miatyánkkal. d. A gyülekezet éneke: A te áldott beszéded Teremjen jó gyümölcsöket! Szentígéd és Szentlelked Térítse a bűnösöket, Vigasztaljon bánatunkban, Β á t or ítson halálu nikban! e. Hirdetések. Utána dicsőségmondás. 5. Gyülekezeti, vagy karének. 6. Befejező oltári szolgálat: a. Salutatio és responsorium (de el is maradhat). h. Hálaadó ima. c. Ároni áldás. 7. Kimenő gyülekezeti ének: Maradj meg kegyelmeddel! Nem állítjuk, hogy jz a forma mindenben tökéletes, de azt igen, hogy az eddigiek között egyházunk szellemének és a történeti akik lilásnak is legjobban megfelel. Evangéliumszerűsége kétségtelen és megvan az a nagy előnye, hogy a legkisebb gyülekezetben is változtatás nélkül használható. Aki jobbat tud, álljon elő vele. Egyházunk jogosan elvárhatja minden lelkészétől, hogy nemes szolgálatuk elmélyítése, az Istentisztelet épületessé tétele és egyformásítása kérdésében nem a megszokotthoz való makacs ragaszkodás merevségével, nem is a mindenáron kifogásoló bírálgatás szemével, hanem az építésre vágyó lélek buzgóságaval és az önmegtagadás készségével álljon a jóakaró munkások sorálba. A nemes egyházépítés minden munkáját pedig tegye áldottá és eredményessé az egyház Ura, akinek legyen dicséret és dicsőség mindörökké! Helyesbítés. Az Agendák és énekeskönyvek c. fejezetben, a 45-:k oldalon Fabó András Okmánytáirá-nak keletkezési éve gyanánt 1859. van közölve. Helyette 1869. olvasandó. — Ugyanezen oldalon az alul-ól 11-ik sor helyesen a következő: Chorus: Et spiritum rectum innova in visceribus meis. Allelujah!