Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)
Ágendák és énekeskönyvek
53 Lelök Istennek nevében." Ezt érvényes keresztségnek kell tekinteni. Ha azonban a gyermek életben marad, a lelkész elé kell öt vinni, aki megkérdezi, hogyan történt a keresztelés és kik voltak jelen. Ezeket is kikérdezi ós ha lehet, jóváhagyja a történteket. Ha a gyermek nem kapott volna nevet, azt megadja neki, ha kapott, azt az egyház részéről elfogadja. Azután Márk 10. alapján beszédet, imát és áldást mond. Ha a jelenvoltak nem tudnak világos és határozott tájékoztatást adni, akkor a gyermeket szabályszerűen meg kell keresztelni. Azután le van írva a törvénytelen gyermekeknek, törököknek, tatároknak, zsidóknak és pogányoknak keresztelési módja, aimi jóformán csak a beszéd tartalmában tér el a rendes keres zteléstől. Az egyik példában már Tízparancsolatról, a Hitvallásról és a Miatyáinkról is ki- J kérdezi a keresztelendőt. Az egyházkelő asszony avatásának különböző eseteit írja le. „A házasulandók három kihirdetésének módja után" az Uy Házisok öszve szentöltetéseknek avagy meg-esküttetésének módja" következő. Ima, beszéd után ezek a kérdések: Akarod-e stb. Adtad-e másnak hitedet? Erre következik a gyűrű-váltás intéssel. Az eskütétel itt is így szól: „Isten téged úgy segéljen stb." Ezek után a kezét az ő kezekre tévén összeköti és megáldja őket. Végül imádkoznak, a Miatyánkot is elmondván s azután jön az áldás. Az új asszonynak „a' gyülekezetbe való be-ajánlattatások módgya" a mai szokástól nem tér eil. Azután a paráznák esketésére ad formát. Majd egy egészen szokatlan cselekményről szól e címen: „Formula Excommunicandi". Ugyanis „az Anyaszentegyházban szokás volt a' nyilvánvaló szarvas czégéres vétkekbe esteket a' ,sz. Gyülekezetbül ki-tiltanyi." A kitiltás úgy történt, hogy a hosszabb történeti bevezetés után a lelkész így szól: „Mivel penig, hív keresztények, a' mi Ecclesiankban is vagyon ollyan személly, ki félretévén az Istennek parantsolattyát, veszedelmes és klárhozatos vétekben részesítette magát (itt neveztessék meg a bűn) és ekképpen lelke isméretét meg-sértetfe, Istenét meg-bántotta, az Anyaszentegyházat meg-faotránkoztatta, Attyafiait meg-gyalázta és magát is meg-kissebbítette, azért én is, aki nem osak az Evangéliomnak hirdetésére, hanem a törvénynek élesítésére is választott személly vagyok, az Untul nékem adatott hatalomnak méltósága szerint Ecclesianak Elejinek egyező akarattyokbul a' föllyebb elő-hozott régi keresztyéni szokást el-követem és ez Sz. Gyülekezetnek társaságábul kitiltom, nem örömömben, hanem nagy lelki fájdalmamban (nominetur persona excommunioata), hogy ide bé a' templomban ne járjon, senki vele ne társaikódgyek, senki néki ne köszönjön, az Ur penig sanyargassa testében mindaddig, míg Isten szerint való bánatra nem indul, melly szerezzen ő benne idvességre való meg-térést és így a lelke tartassák meg az Ur Jézusnak amaz napján. Amen." Ezután a Miatyánkot imádikózták el.
