Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)
Ágendák és énekeskönyvek
30 26. Jövevényektől vagy idegenektől, amaz egyházközség temetőjében, amelynek területén elhunytak, a temetés ne tagadtassék meg. A szegényeket pedig, akár helybeliek, aké,r idegenek, ingyen kell eltemetni. 27. „Római katholikusoktói és mindkét szertartású görögöktől, akik •az evangélikus egyházközség határán belül haltak el, nem tagadható meg sem a temető, sem a harangozás, sem a lelkésznek a temetőbe szokásos szertartások szerint való bemenetele. Akik azonban áttérés következtében az evangélikus egyházat elhagyták, azok a római katholikusokkal, vagy a görögökkel a saját lelkészük által saját temetőjük! >en temetendők." Ε zsinat kánonai nem nyertek megerősítést, tehát nem is léptek életbe. így ma is ott állunk, ahol a reformáció kezdetén voltunk, hogy „az istentisztelet keretébe tartozó szertartások helyét, idejét, módját ma is az önkormányzati szervek idevonatkozó szabályrendeletei, határozatai és az Agendák állapítják meg . . . Csakis az egyházi főhatóságok által elfogadott szer tartáskönyvek használandók. A szertartáskönyvek és az istentiszteletre vonatkozó egyéb szabályok a Szentírlással és a hitvallásokkal elvi ellentétben nem állhatnak. Az egyöntetűség az istentisztelet lényeges alkotórészeire nézve betartandó, ellenben az öszszes szertartásokra kiterjedő egyöntetűséget az egyház igazi egysége nem követel. (Conf. Aug. VII. Apód. IV. Form. Conc.) Vitás kérdésekben felebbezési forum az egyházmegyei ós az egyházkerületi közgyűlés". (Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog. Budapest, 1906., 359. 1.) A. magyar evangélikus liturgia kialakulása dolgában tehát a zsinatok helyett az agendákhoz és a többi istentiszteleti könyvhöz kell fordulnunk. Agendák és énekeskönyvck. Az evangélium egyházaiban kezdetben vagy az öröklött latin vagy a nép nyelvére fordított énekéket énekelték. Egészében a középkori egyház istentiszteleti szertartásaival elégítették ki a lelkek szükségletét. A wittenbergi formulát is széltében használták, de legtöbbször a lelkész ízlése vagy tudása szabta meg az istentisztelet rendjét. Az esperességek szabályrendeletei igazolják, hogy komolyan törekedtek az istentiszteleti rend megállapítására és egységesítésére. Az egyes szabályrendeletek bevett és használatban lévő agemdákra is hivatkoznak. Az írott agendák mellett széltében használták Hontems János agendáját, amely tudomásunk szerint az első magyarországi nyomtatott agenda volt. Címe: Agenda für die Seelsorger und Kirchendiener in Sybenbürgen zu Krön in Sybenbürgen MDXLVII. . Ebben a keresztelés beszéddel kezdődik. Annak végeztével a gyermek nevét kérdezte meg a lelkész, majd így szólt: ,,l'*ar aus du un-