Raffay Sándor: Az evangélikus egyház Amerikában (Budapest, 1914)

Amerika és az evangélikus magyarság

2 Raffay Sándor. hajótöröttek menedékhelye, nem is a szerencsevadászok kecsegtető hazája, hanem az elmaradtabb országok munkaerejének felhasználója és értékesítője. Hazánkból különösen a felső vidéki tótság, a dunántúli és gömöri magyarság vándorol ki Amerikába. Hogy milyen arányban, azt legjobban mutatják a felvidéken elnéptelenedett s országszerte sok helyt meggyengült evangélikus egyházaink. Ez iratban lehetőleg csak az Amerikába szakadt hittestvérek helyzetével igyekezem foglalkozni. Kétségtelen, hogy amint Kossuth és Újházy, valamint Asbóth is evangélikusok voltak, a többi kivándoroltak közt is sokan lehettek evangélikusok. Ezek azonban az Amerikában már működő ós virágzó német vagy angol nyelvű evangélikus egyházak tagjai sorába léptek be. A Magyarországból kivándoroltak csak akkor kezdtek külön gyülekezetbe csoportosulni, mikor a kivándorlás, hogy úgy mondjuk, rendszeressé vált. A nagyobb mértékű kivándorlás körülbelül 40 esztendővel ezelőtt indult meg. Bizonyosan összefügg ez egyrészt a hetvenes évek nagy gazdasági válságának szomorú anyagi következményeivel, másrészt a társadalom kézimunkás osztályának a nyolcvanas évektől kezdve mind szélesebben gyűrűző ébredésével, amelyek összehatása nemcsak az ország drágulási viszonyaira, hanem az elégületlen és a sorsa javítására törekvő társadalmi osztályok itthoni és kifelé vágyó mozgolódására is döntő befolyással volt. A Magyarországból kivándoroltak az első evangélikus egyházat ezelőtt 30 évvel alapították meg. Az első és máig is fennálló legrégibb egyesületük is, az egész Amerikát behálózó Verhovay-egylet hasonló idős. Az első evang. gyülekezetek azonban nem a magyar, hanem a tót nyelvű magyarhoni evangélikusok között keletkeztek. A színmagyar népség gazdaságilag is mindig jobb helyzetben volt, de meg sokkal jobban a röghöz kötött természetű, mint hogy nagy ok nélkül elszakadjon ősei földjétől. Ezért oly aggasztó hazánkra nézve a magyarság mind jobban fokozódó kivándorlásainak jelensége. Ha már a színmagyarság is megmozdúl, akkor az ország egész testét igazán komoly bajoknak kell emésztenie. Hajdan az ősi hazá1820—1911 közt a bevándorlók száma 28772880. Ezek között is a magyar bevándorlás számszerű adatai a következők: 1880-ig 80769 1881-1890 353719 1891 -1900 592707 1901—1911 2304263 összesen 3331458. Ezek közül azonban időközben sokan visszatértek s így a kintlévők zámát átlag ennek felére tehetjük.