Raffay Sándor: Az evangélikus egyház Amerikában (Budapest, 1914)

Az amerikai esperesség szervezése

62 Raffay Sándor. lekezetünk hazai képzésű lelkész vezetése alatt állana. Hogy nem így van, annak jórészben magunk is okai vagyunk. Ezért is az amerikai képesítésű lelkészeket, ha azok előképzése a nálunk szokásos akadémiai előképzésnek megfelel, a magunkéival azonos minősítésüeknek el kell ismernünk. Az amerikai egyházak is szó nélkül elfogadják a mi általunk képesített lelkészeket, nekünk is el kell hát fogadnunk az őáltaluk képesítetteket. Kivévén természetesen azokat, akik nem kellő előképzettséggel és nem akadémiai módon jutnak a lelkészi oklevélhez. A csatlakozásnál számbavehető lelkészek közül Bódy, Kovács, Novomeszky Stiegler és Vályi s most legutóbb Albrecht Géza hazai oklevéllel rendelkeznek, Dianiska, Korntheuer és Rúzsa itthon tanultak, de felavatásukat Amerikában nyerték s így egyelőre csak három lelkész okmányának elismeréséről van szó. Ezek közül Rúzsa István elsőrendű szervező tehetségével igazolta lelkészi arravalóságát, Dianiska Albertet maga az amerikai egyház két igen fontos bizottságának tagságára méltatta, Korntheuer József pedig még szívesen hazajön, hogy képesítését itt is megszerezze. Dianiska mögött 10, Rúzsa mögött 8 éves érdemes papi szolgálat áll, őket tehát rendes lelkészekül nyugodtan elismerhetjük és befogadhatjuk. Ha ezeken kívül az alakítandó esperességbe más lelkészek is be akarnának lépni, úgy azok felvételének kérdését a kerület egyenként bírálná el. A lelkészek nyugdíjintézeti járulékának és jogosultságának megállapítása végett a kerület kérje fel az egyetemes egyházat, hogy az egyetemes nyugdíjintézet alapszabályait oly módon szíveskedjék módosítani, hogy az amerikai lelkészek érdekei kielégítést nyerhessenek. A nyugdíjintézeti bizottság pedig hívassék fel, hogy a lelkészek felvételének ügyét a maga hatáskörében minél előbb és a lehető legelőzékenyebb módon intézze el. Minthogy pedig az amerikai lelkészek összes szolgálati éveik után köteles alapbefizetése és elmaradt évi járulékainak pótlása rájuk nézve igen terhes anyagi kötelezettséggel jár, kerestessék meg az államkormány, hogy e célra az amerikai egyházmegye számára külön segélyt adni kegyeskedjék. Sajnos, hogy a hazai lelkészek állami korpótlékát eddigelé az amerikai lelkészekre nem terjesztették ki. Ε tekintetben tehát az a kötelesség vár a kerületre, hogy a református konventtel egyetértve annak rendezése végett az államkormánynál lépéseket tegyen. Mert ha az amerikai lelkészeket az egyetemes lelkészi státusba tartozóknak tekintjük, méltányos, bár nem követelhető, hogy a kintlévő lelkészek is az itthoniak minden jogában és előnyében részesüljenek. Az esperesség útján a kerület sürgetni fogja a külön magyar kikötői lelkészi állás szervezését is. Ε tárgyban úgy