Raffay Sándor: Az evangélikus egyház Amerikában (Budapest, 1914)
Az esperesség szüksége
40 Raffay Sándor. nemzedék lélekben még a miénk, annak helyes szellemben való megtartása elengedhetetlen kötelesség. Láthatjuk, hogy az amerikai egyházak mind nagy áldozatkészséggel segítik a bevándorolt hitsorsokat az egyházközségek alapításában. Ennek az áldozatkészségnek azonban nemcsak valláserkölcsi, hanem hazafias, sőt üzleti szempontjai is vannak. A valláserkölcsi szempont nagyon érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy a messze idegenbe is a hittérítők egész seregét küldözgetik ki. Annál természetesebb, hogy a közéjük települő idegeneket is helyes irányba terelni kötelességüknek tekintik. A hazafias szempont is nagyon érthető, ha mérlegbe vetik ezt a körülményt, hogy Amerikának állandóan szüksége van a munkaerőre, szüksége van a honpolgárok minél több milliójára, meg pedig olyan honpolgárokra, akiket minél szilárdabb erkölcsi alapon a maguk képére ós hasonlatosságára be tudnak olvasztani. Ez az oka, hogy minden amerikai egyház megnyitotta theologiai intézeteit a bevándorolt ifjúság előtt, hogy azokban képződő lelkészeket adhasson az új gyülekezeteknek. Igen jól tudja azt az amerikai egyház, hogy az amerikai theologiákon képzett lelkészeket a régi hazában vagy egyáltalában nem, vagy bizalmatlanul és kedvetlenül fogadják, azok hazamenetele és otthoni érvényesülése elé nehéz akadályok gördülnek, amelyek őket kintmaradásra kényszerítik. Ezzel a lelkészeket akaratuk ellenére is az amerikai érdekek szolgáivá és buzgó harcosaivá teszik. Mert alig lehetséges olyan önzetlen hazafit képzelni, aki ha maga haza nem mehet, hazatérésre bíztassa gyülekezetének tagjait, akik után él. Sőt a lelkész példája, főképp ha azt tisztelik és szeretik, igen sok hazavágyó embert tart vissza a hazameneteltől. S erre számítanak is az amerikaiak. Ezért mikor az amerikai egyházak a bevándorlók számára gyülekezeteket alapítanak s lelkészeket tartanak, akkor a hazafias érdekek szolgálatán kívül a hívek szerzését célzó és jórészt anyagi érdekeket is tartanak szem előtt, mert az bizonyos, hogy a néhány évtized múlva teljesen elangolosodó új alapítású egyházközségek mindenestől az ő erkölcsi és anyagi tőkéjüket fogják gyarapítani. Nekünk mindezekkel szemben hasonló tudatossággal és tervszerűséggel kell a küzdelmet felvennünk. Nemcsak az első, hanem a második generáció érdekében is. Tapasztalati tény, hogy az idegenben az egymást megértő lelkek jobban és könnyebben összesimulnak, mint otthon. A kivándorolt ember sokkal nagyobb bizodalommal fordul a papjához, mint ahogyan azt itthon tenni szokta. Ha már most mi adunk lelkészeket a kivándoroltak gyülekezeteibe, s ha azokat a lelkészeket továbbra is a magunkéinak tekintjük,
