Raffay Sándor: Az evangélikus egyház Amerikában (Budapest, 1914)

Az amerikai evangélikusok

Az evangélikus egyház Araerikában. 21 Az egyes gyülekezetek a Synodal-Conferencen csak tanácskoznak, de magukra nézve csupán akkor fogadnak el onnét határozatokat, illetőleg utasításokat, ha azokat a gyülekezet közgyűlése egyhangúlag helyeseknek itéli. A Synodal-Conferenc tárgya mindig egy-egy tantétel tisztázása. Ma már minden egyes tantétel tisztázva van. Az inspiratio tanát a lehető legmerevebb formában tanítják. Minden tant, amely a szimbolikus könyvekben van, a legszigorúbb formájában tartják érvényesnek és igaznak. Túlzásaik következménye, hogy az egész egyházi életet formalizmusba vesztik, az excommunikációt széltében gyakorolják s az 1872. évi tanácskozásuknak megfelelően nemcsak Németországról mondották ki határozatilag, hogy az ottani lutheri egyházat igazi lutheri egyháznak el nem ismerik, hanem ugyanezt kimondotta rólunk a Missouri Synod egyik lelkésze, volt tanítványom Járossi Sándor clevelandi tót lelkész is. Mikor ugyanis őt is felkerestem, hogy vele a Slovak Synod néven a Missouristákhoz csatlakozott tót evang. egyházak viszonyairól és azoknak esetleges megnyeréséről tanácskozzam, azzal utasított el, hogy a Missouri Synodba tartozó egyházak, mint igazhitűek, nem ismerik el a magyarhoni evang. egyetemes egyházat igazi lutheránus egyháznak s így vele soha és semmiféle körülmények között nem is egyesülhetnek. Sőt az elvi ellentéteket ós a szellembeli eltéréseket oly nagyoknak és fontosaknak tartják, hogy az u. n. Missourista lelkészek a más evang. egyházakban működő evang. lelkészeket, mint tévelygőket, a maguk oltáraihoz nem is bocsátják. Viszont azonban ők feljogosítva érzik magukat arra, hogy mint igazhitű és orthodox lutheránusok, bármely templomban fungálhassanak. Ez a merőben félszeg és az igazhitűség igényével kérkedő magatartás magyarázza meg, hogy én több missourista papot fel nem kerestem s velük a csatlakozásról nem is tárgyaltam. Hogy Járossi csakugyan a hivatalos és általános missourista felfogást szólaltatta meg, azt nemcsak a többi magyarhoni evang. lelkész egyértelmű információjából, hanem az amerikai lelkészek állításából s Pieper, Zur Einigung der amerikanisch-lutherischen Kirche in der Lehre von der Bekehrung und Gnadenwahl, St. Louis 1913., ós Prof. Dr. S. G. Pfleiderer, Amerikanische Reisebilder mit besonderer Berücksichtigung der damaligen religiösen und kirchlichen Zustände der vereinigten Staaten, Rom 1882. című művekből is tudom. Pedig a missouristáknak nincs joguk igazi lutheránusságukkal kérkedni. Tan, szellem és szertartás tekintetében egyaránt helytelen álláspontra helyezkedtek. A verbális inspiratio tanának kiélezésével a kálvini felfogást is meghaladják. S mégis nem más nekik az írás, mint dicta pro-