Raffay Sándor: Mit akarnak a magyar protestánsok? (Budapest, 1928)

5 jogán harcba szállnak. De harcot senki és semmi ellen nem kezdenek, hanemha a gonoszok, a hitetlenek és a hazátlanok ellen. A protestánsok nyugodt és békességes életet akarnak. Olyan életet, amelynek nyugalmát és békességét a kímélő szeretet és testvéri megértés angyalai őrzik. Ennek a békességes együttélésnek a szükségét e hazában minden ép lélek egyenlően érzi. Ennek az érzésnek a szimbolikus kifejezése akar lenni az a kép, amelyet egy nagy katolikus püspök eszmékben gazdag lelke termelt ki: az az aranyhíd, mely Pannonhalmát Debrecennel összeköti. Ez az aranyhíd a magyar lélek évezredes vágyát, a magyar nemzet évezredes szükségét, a magyar jövendő soha meg nem szűnő követelményét, a felekezeti békességet példázza. De az aranyhíd nyomban köddé foszlik, mihelyt ünnepi szónoklatok tetszetős mondása marad. A protestánsok a felekezeti békesség szilárdan megálló aranyhídjának a megépítésére vágyakoznak és törekszenek. Törekszenek a türelem gyakorlásával, törekszenek a bizalom ápolásával, törekszenek mérséklettel és törekszenek várakozással. Egymagukban azonban ezt az aranyhidat sem megépíteni, sem fenntartani nem képesek. Ehhez éppen az crősebb fél komoly és önzetlen jóakarata és támogatása szükséges. Mert mit ér az aranyhíd, ha nem járnak rajta? A felekezeti békesség aranyhídjának a teherpróbáját pedig azoknak kell megtartaniok, akik nyomósabbak, hatalmasabbak, súlyosabbak. És mi protestánsok bizalommal várjuk és szeretettel kérjük ezt a teherpróbát. A magyar nemzet változatos történelme mutatja, hogy volt már nekünk egyszer egy igazi erős aranyhídunk, amelyen a felekezetközi békesség géniusza járt. A Lambruschini-féle exceptio volt ez, amely a vegyes házasságok megítélésében, a vegyes házasságokat elkerülni nem tudó magyar közéletre a Krisztus lelkének egy parányi fénysugarát vetette rá. Ezt az aranyhidat a Corpus Juris Canonici lerombolta. Míg ez a híd újra fel nem épül, addig a békességről való minden álmodozás hiábavaló. Hiába üzengetünk egymásnak kellemes üzeneteket, hiába áltatjuk egymást békés szándékokkal, hiába reménykedünk a felekezetközi jóviszony nyugalmában. Mert azt meg kell érteniök