Kovács Sándor: A haladás törvénye a keresztyénség történetében (Budapest, 1929)

8 vezés célját szolgálta az alapjában egyéni vallási életet élő remetéknek hatalmi célból szervezetekbe, rendekbe, kolostorokba, felsőbb akaratból eredt szabályok igája alá tömörítése, hogy belőlük az egyház megbízható, életre-halálra engedelmes hadsereget neveljen. A teológiai gondolat másodrendűvé hanyatlott a létalapul szolgáló hatalmi cél és rendérzék mellett. Viszont igaz, hogy e rendszabályozás nélkül a szerzetesség középkori kulturális feladatait aligha oldotta volna meg. A kánonjog megalkotása, amelyen nemzedékek, teológusok, jogászok egész sora dolgozott, e törekvésnek legnagyszerűbb emléke, szintén a római jogrend alkotta levegőben fejlődött ki és vált a közéletnek úgyszólva egyetlen tengelyévé. Ε centralizáció, hatalomhalmozás a XI.—XIII. században jutott el csúcspontjára. Ε három század a középkor keresztyénségének igazi kivirágzása. Ε korszak teljesen megvalósította a keresztyén világ egységét, annyira, hogy az itt-ott felbukkanó ellenzéki irányok, amelyek különben hamar elcsendesedtek vagy elényésztek, a kor képén nem módosítottak, sőt az árnyékolás művészeti törvénye szerint a jellemző vonásokat élesebben kiemelték. Ez a kor a teljes egység kora a keresztyén világban; magában foglalja a tan, közigazgatás, fegyelem és erkölcsi felfogás feltétlen egységét. A rendszernek még félénk bírálói is a pártütők és lázadók büntetését viselik. Klasszikus képviselői: VII. Gergely pápa, Aquinoi Tamás, Bouillon Gottfried, Dante és Assisi Ferenc. Ez öt történelmi alak éppúgy kimagaslik környezetéből, mint a középkori dómok, münsterek, kathedrálisok a környező házak közül. VII. Gergely a monarchikus theokratia ideálista és szenvedő hőse, aki országokat és királyokat hajt zsámolya alá, aki mellett III. Ince csak a szerencsés, az ígéret földjére eljutott Jósue szerepét tölti be, elszánt csüggedetlen küzdelme és küldetésében való törhetetlen hite révén vált tüneményszerű történelmi alakká. Nem a siker, mely sokszor fáradság és küzdés nélkül hull érdemetlenek ölébe, hanem az eszméhez való hűség, az érte mártírlélekkel szenvedett kereszt, üldözés, bántalom a történelmi nagyság mértéke. Az egyházi imperializmus iránya benne tükröződik legtisztábban, a külső hódítás és belső fegyelmezés