Kovács Sándor: A haladás törvénye a keresztyénség történetében (Budapest, 1929)

3 befejezettség voltaképen mozdulatlanság és mivel a történelem élete szakadatlan mozgás és változás, folyton új kérdéseket vet árja az emberi lélek elé, a mozdulatlanságot életelvül hirdető vallás hatása jóformán arra a nemzedékre korlátozódik, mely világnézetét kánon tekintélyű hitcikkek rendszerévé érlelte és avatta. A következő nemzedékben, bár még tiszteletben tartják, lassan-lassan elszakad az élettől, vallásból teológiai iskolává szűkül; papok vallásává, szervezetévé zsugorodik, mely féltékeny gondossággal őrzi örökölt hagyományait; a körülötte hullámzó életet viszont, aminek irányítására volna hivatva, idegenül nézi. Átcsap rajta a történelem árja, múlttá lesz a nélkül, hogy igazi jelene, élete lett volna; amit hitcikkben, kultuszban létrehozott, csak mint egy letűnt, eltemetett kor emléke mered a később következő emberöltők elé. De nem tekinthetjük a haladás vallásának azt a vallást sem, aminek életéből a mozgás, változás nem hiányzik ugyan, de iránya állandó ingadozást mutat. Egyenes útjáról az idegen hatások, még talán gyengébb idegen hatások is, letérítik vagy visszalökik. Nincs határozott, saját lelkéből, géniuszából táplálkozó életeszménye, vagy azt folyton módosítja a felbukkanó történelmi áramlatok váltakozása szerint. Nincs róla, nincs történelmi hivatásáról élő, erős öntudata. Míg az előbbi fajta vallás mintegy megkövül mozdulatlanságában, emez viszont elporlik, szétmállik az idők ostromától, mert nincsen alkotó elemeinek közös történelmi célt szolgáló cohaesiója, eggyé forrása. A haladás nevét csakis olyan történelmi mozgás érdemli meg, amelynek határozott iránya van, célja és eszménye felé tör, mely a célt folyton látva és figyelve azon elemeket, amelyek a cél felé haladásában gátolnák, lassan-lassan kiveti magából, mint hamuvá égett törmeléket, viszont azon elemeket, amelyek alapeszméjével, céljával rokonok, kifejleszti s erőhöz, hatalomhoz juttatja. A vallás lényegét alkotó szellem minden változásiján, pályafordulón jelentkezik, akár mint győzelmes, uralkodó irány, amely a vele szemben álló áramlat értékeit magába olvasztja és felhasználja, akár mint félelmes ellenzék, oppositió, amelynek hadállásai azért megvívhatatlanok, mert tulajdonképen e sáncok közt lakik az igazi eszmény