Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

V. Bárány György theologiai álláspontja. Viszonya a német pietistákhoz. Ethikája

77 sek" c. munkájában lelkésztársaihoz intézett meleghangú beszédei­ből és azon ajánlásából tűnik ki, hogy a lelkész merüljön el hosz­szasan az Isten igéjébe és az imádkozásba. Kétségtelenül meglátszik a pietista hatás már Bárány György gyakorlati újításain is, melyeket az igehirdetés, a kicsik és nagyok vallásos oktatásában behoz. A katechizació és confirmatio hang­súlyozása pietista vonás. De a confirmatiót illetőleg is — amint azt ki fogjuk fejteni — Bárány beleesett a pietismus tévedésébe. Pietistikus Bárány György egész életfelfogása, amely nem­csak szigorú, hanem bizonyos fokig negativ jellegű, törvényszerű erkölcsiséget követel. Joggal mondható el, hogy a magyar pietisták közül Bárány György vett át legtöbbet Francketöl. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy még a magyarországi pietismus főképviselői közül Torkos András, Bárány egykori győri tanára és barátja is, pietista téve­déssel, ú. n. perfeetismussal vádolta és mérges „elenchusra fakadt" ellene. Láttuk, hogy más komoly egyházi és világi férfiak is kü­lömböző pietista tévedésekkel vádolták Bárányt, melyeket külöm­böző munkáiban fedeztek fel. Öt és szoros baráti körét calixtinis­mussal, syncretismussal, indifferentismussal és terminismussal vádolták többen is. Egyik-másik ilyen szemrehányásnak, amint arra Bárányék hitvitáinál rámutattunk, volt is alapja. Nem ment­hető fel Bárány teljesen ellenfeleinek minden vádja alól. De a pietismus németországi későbbi képviselőinek és követőinek a sectismust és rationalismust előkészítő durva eltévelyedéseitől mégis ment maradt. Megóvta ettől józansága, amelytől vezettetve óvakodott attól, hogy pietistikus vallásos álláspontjának és felfo­gásának a végső consequentiáit levonja. Megmaradt a Spener és Francke által képviselt középúton. Elméletileg Bárány György ama theologiai tévedések közül, melyekkel ellenfelei vádolták, egyiket sem vallotta elvi felfogása gyanánt. De munkáiban ki­kiütközik itt-ott azok hatása. 1750-ben megjelent új kátéjának 16. és 18. kérdésében félreismerhetetlen bizonyos fokú indifferentismus és syncreíismus, míg az 557. kérdésben és feleletben határozottan terminismus rejlik. Az ilyenek tették aztán a németországi pietis­tákhoz való viszonya mellett theologiai álláspontját sokak előtt gyanússá s támasztottak neki theologiai ellenfeleket. Nem esett bele azonban Bárány György sohasem a német­országi túlzó pietistáknak az egyházi hitvallási iratokkal szemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom