Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)
V. Bárány György theologiai álláspontja. Viszonya a német pietistákhoz. Ethikája
75 II . Bárány György theologiai álláspontja. Viszonya a német pietistákhoz. Ethikája. Bárány György határozottan pietista theologus volt. A pie-' tista theologiai irány, amely a XVII. század második felében Spener és Francke hatása alatt terjedt el a protestantismus körében, visszahatás volt az orthodoxiával szemben. Mig az orthodoxia végső túlzásaiban csupán az egyházi tan objektiv tartalmának helyes megállapítására és rendszerezésére törekedett s emellett elmulasztotta a keresztyén igazságnak a gyakorlati keresztyén életbe való átültetését, addig a pietismus ez ellen való visszahatásképpen a keresztyén élet és az egyes vallásos egyén ápolására fektette a fősúlyt. A keresztyénség és egyház objektiv tényezőiből (Szentírás, szentségek, hitvallási iratok, egyházi tan, egyházi rend stb.) az bírt csak a pietismus szemében igazi értékkel, ami az egyes egyén vallásos élményeinek, vallásos érzésvilágának és erkölcsi akaratelhatározásának az ápolását és gazdagodását szolgálta. Elméletben a pietisták elismerték ugyan a kerésztyénség objektív, adott tényezőinek az értékét és tekintélyét, de Luthertől és a lutheri reformatiótól eltérve, abba a végzetes tévedésbe estek, hogy a keresztyénség objektiv tényezőinek a kritériumává az egyes egyén, az egyes vallásos alany szubjektív élmény- és érzésvilágát, vallásos tudatát tették Ezzel a vallásos szubjektumot a keresztyénség objektiv tényezői fölé emelték s túlzott szubjektivismusba estek. Ennek megfelelő következetesség mellett a végső következménye csak a teljes egyéni önkény lehet a kerésztyénség objektív tényezőivel szemben, vagy a félúton való megállás mellett az érdektelenség és közöny. Túlzott szubjektivismusa révén anélkül, hogy ezt akarta volna a pietismus előkészítette a theologiai rationalismus útját. Csak míg a pietismus az egyén szubjektív érzésvilágát tette a keresztyénség objektiv tényezőinek a mértékévé, addig a rationalismus az egyén értelmét emelte ebben a vonatkozásban a vallás kritériumává és forrásává. Mindkettő a vallás tekintetében istápolt egyéni önkény révén hatalmas módon előkészítette a szektának az egyházunkba való betörését. A szektánál mindkettő megtalálható, a túlzott pietismus és túlzott rationalismus egyaránt és egymás mellett·
