Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)
IV. Bárány György hitvitái theologiai ellenfeleivel
66 tűzbe jutottak közül csak azoknak válik javára az isteni kegyelem, akiknek csupán megbocsátható bűneik vannak. A reformatio elvetette ezt a tételt és az isteni kegyelem szabadságát hirdette s csupán a hithez kötötte, mint szubjektív feltételhez. A reformatioi álláspont egyoldalú továbbfejtése két túlzóirányzathoz vezetett. Akik az isteni kegyelemnek minden szubjektív alanyi feltételtől való függetlenségét és szabadságát hangsúlyozták egyoldalúan, u. n. „apokatastasis"-ba estek, Ε szerint az isteni kegyelem a halálon túl is hat. Akik viszont az isteni kegyelem hatékonysága szempontjából a megtérés egyéni, alanyi feltételeit hangsúlyozták egyoldalúan, az u. n. „ terminísmus"-ba estek. Ε szerint az isteni kegyelem működési lehetőségének a halálon innen is lehet végpontja, terminusa, amelyen túl a kegyelem többé nem mentheti meg a bűnöst. Az apokatastasis tűlhajlott objektivismusával szemben ez tűlhajlott szubjektivismus. A quäkerek teljes határozottsággal tanították azt, hogy minden ember életében van az isteni meglátogatásnak egy olyan időpontja, amely többé nem tér vissza s ha az ember azt elmulasztotta, az isteni kegyelem által többé meg nem menthető. Az utóbbi irányban tévedtek el a pietisták, amikor a késői bűnbánatot nem értékelték. Ezzel heves vitát támasztottak első sorban Németországban. Itt a vitát Böse J. G. (f 1700) soraui diakónus indította meg Frankfurtban 1698-ban „Terminus peremtorius salutis humánae" c. művével. Ebben azt mondja, hogy az isteni titokzatos bölcseség a kegyelem elnyerése szempontjából az ember számára egy bizonyos időpontot állapított meg. Ha ebben az időpontban megtér, úgy üdvözül. Ha ezt elmulasztja, nem adatik számára többé alkalom a megtérésre, Bőse ellen irtak Neumann J. G. wittenbergi theologiai tanár 2 munkát (Wittenberg 1700' és 1701) és mások. Bősét támadóival szemben Spener veje, Rechenberg Ádám, vette 2 munkájában védelmébe. így keveredtek a pietisták nem ok nélkül a „terminismus" gyanújába. Velük szemben különösen Ittig Tamás, lipcsei egyetemi tanár, igyekezett bebizonyítani, hogy az isteni kegyelem minden ember számára nyitva áll egészen a halálig. A vita sokoldalú túlzással, majd mérsékeltebb formában egészen 1759-ig folyt. 2) A terministikus hitviták hullámai Bárány György kátéja révén Magyarországba is átcsaptak. A káté 557. kérdése és fele2) Dr. Herzog, Realencyclop., Gotha 1862. XV. 531-532. 1.
