Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

IV. Bárány György hitvitái theologiai ellenfeleivel

54 voltak téve. Ratkóczy (Temlin) Miklós nagyszokolyi lelkész, mikor felavattatása végett a felvidékre utazik, nem mer saját uri ruhájában útnak indulni, hanem parasztgunyába öltözik s úgy utazik Csetnekre ahol 1737-ben Antony Sámuel avatta lelkésszé ill. erősítette meg, miután Bárány György mint esperes őt már előbb liaentiatussa avatta."') Az egyik Molitoris András esetében viszont a jelölt és kísérete hajduruhába öltöztek és győri hajdúknak mondták magukat mivel „nem volt bátorságos nyilván járni".

1') De Bárány Györgynek a papavatás dolgában elfoglalt állás^ pontját más komolyabb és mélyebb elvi okok is érlelték meg benne. Krmann Dániel püspök heves ellensége volt a pietismusnak. Az 1707. évi rózsahegyi zsinaton a pietismust kárhoztató kánont is az ő befolyása alatt hozták. Az orthodox Krmann Dániel a dunántúli papjelölteket gyanakvással fogadta s addig faggatta őket míg ellentmondtak a pietismusnak és kárhoztatták azt Csak azután avatta fel őket. Megesett pl., hogy Varjú István, Haliéból hazatért papjelölt, mivel pietista hírében állott, nem kapott állást. Ezért a „nebuló" megtagadta egyházunkat s katholikus lett, mire Iglón nyert vicariusi állást. Varjú 1729-ben tért vissza Haliéból hazájába.') Krmann D. püspöknek a dunántúli papjelöltekkel szemben tanúsított magatartása mélyen bántotta Bárány Györgyöt. Ezért az egyházi atyák és orthodox theologusok irataiból vett bizonyítékok alapján azt a tételt állította fel, hogy püspök hiányában s szükség esetében az esperes, sőt maga a „ministerium" (lelkészi kar) vagy presbyterium is avathat lelkészt s sürgette, hogy az esperesek ill. a „ministerium" és presbyterium éljen ezen jogával. A sok veszedelem között a felvidéki püspökökhöz való járás ellen kikelve ezt irja Bárány György: „Sokkal hasznosabban esett volna, ha itthon három tudósabb prédikátorokat és két-három paronusokat összvegyüjtöttek és a kandidatust két-három értelmesebb hallgatóival egybe előállították volna és jól megexaminálták volna a maga hallgatói előtt s úgy esküdtették volna meg, hogy se az Aug. Confessióval ellenkezőt nem tanít, se féltében vagy a világ háládatlanságáért tisztét farba nem rúgja. Mert bizony a püspök után költséges és veszedelmes vándorlás alatt nyilvánvaló babonaság rejlik. És ebben mind, akik küldöttek, mind akik mentek, egyaránt részesek voltak. Sőt még a Superitendensek sem voltak ártatlanok"*) 5] Egy. egyh. ltár, Bp, III. e 19, 83-84 1. Hrabovszky Gy, Scrin. Antiqu XIII. 6) Egyháztört. emlékek 358. 1. 7] Hrabovszky Gy. Scrin. Antiqu. XXI. Nro. 4., Eegyht. monogr. I. 100.1 8) Egyhtört. eml. 358. 1.