Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)
III. Bárány György irodalmi munkássága. Kiadott munkái és azok rövid ismertetése
41 egyebekre bízni (í, Mózes 17, 6), hatietticsak akiket arra alkalmas· nak talált, minálunk olyanokat vesznek néha oskolamestereknek, akik semmire sem alkalmasak s erre a szent munkára elegeknek kell lennie nékiek", irja Bárány joggal. A pietismus hatása alatt némileg javult is a helyzet. De tolnamegy-ei német gyülekezeteinkben ez az áldatlan és visszás helyzet nemcsak Bárány György főesperessége alatt, hanem még később is fennállt. Még Nagy István főesperes is (1775-1796) panaszkodik a püspöknek a tanítók műveltségének és erkölcseinek az alacsony szintje miatt. Szerinte az egyházmegye iskoláiban „mind paraszt és tudatlan mesterek vágynák." 2) Bárány György idejében egész egyházunkban még roszszabb volt az állapot s így komoly intelme teljesen jogosult volt. A gyermekeknek kegyességre való vezetése céljából ajánlja a példaadást, a kátéban való alapos oktatást, a bibliaolvasást és bibliai mondások betanítását, a keresztyéni intéseket, a virtusok és vétkek példáinak „előmutatását", az ígéreteket és fenyegetéseket, a könyörgést és a gonosz társaság eltávoztatását. Erősen kárhoztatja Bárány a gyermekeknek a Jézuskával való bolondítását. Még jobban kikel a tótok között divó Balázsnapi ugrálások ellen, mint amelyeket igaz keresztyén csak helyteleníthet. Minden ehhez hasonló szokást kárhoztat. Helyteleníti Bárány, ha a gyermekek a cselédektől vagy másvalakitől meséket hallgatnak, ami által megszokják a hazudozást, amely ellenkezik az igazság erényével. Nem engedhető meg a gyermekeknek komédiák és egyéb játékok nézése, amivel csak haszontalan képeket és phantasiakat vernek a fejükbe. Az ötödik fejezetben Bárány a vallástanításra nézve ad a tanítóknak részletes utasításokat. Rövid tankönyveket követel, hogy a gyermekek meg ne unják azokat, hanem örüljenek, ha újat kapnak a kezükbe. Nyomatékosan sürgeti a magyar nyelv tanítását és a magyar nyelven való tanítást. Azt mondja: „Nem nagy szívfájdalom nélkül írom ezeket, emlékezvén a mi magyar iskolánkban levő praxisról, holott csak a deák nyelven fordul elő minden Innen a nyavalyás gyermekek mennyi nyakcsapásokat és vesszőzéseket szenvednek. Minek okáért sokan elvadulnak és elhagyják az oskolát. Javaslom azért minden tudós és nemes tanítóknak tanácsokból sőt egész nemzetek példájokból, hogy se oly 2) Protoc. Contubcrnii, 51θ· 1.
