Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

I. Szenicei Bárány György élete

28 reformokat Bárány Gy. mint esperes az egyházmegye összes gyülekezeteiben is bevezette. Ha aztán elgondoljuk egyes gyülekezeteink mai istentiszteleti életét s annak szegénységét, akkor látjuk csak, hogy a pietismust követő rationalismus milyen pusztítást végzett ezen a téren is. Különösen lőrinci pap korában fejtett ki Bárány György lelkészi és esperesi teendői mellett igen élénk és gazdag irodalmi tevékenységet is. Egymásután adja ki kisebb - nagyobb munkáit, melyekről külön fejezetben szólunk. Hitvitákat folytat, miután theologiai és egyházjogi álláspontja miatt számosan támadják. A vitában részt vesz fia, János, a felpéci pap és esperes és egyik másik barátja. Részt vesz Bárány a kerület életében. Széleskörű levelezést folytat. Még a halálát megelőző 1756. esztendőben is részt vesz még mint 75 éves agastyán a nemesdömölki kerületi gyűlésen, melyen János fiát (ápr. 7.) püspökké avatják. Hire-neve az akkori egész magyarországi lutheranusság előtt ismeretes volt. Mint lőrinci lelkész s mindvégig főesperes. 1757 jun. 26-án fejezi be áldásos életét. Hamvai a lőrinci temetőben, ismeretlen sírban várják, a feltámadás napját. Ha csak így külső lefolyásában is tekintünk csupán szenicei Bárány György életére, akkor is már egy buzgó, Istentől különösen megálldott, tevékeny, szigorú erkölcsű és nagytudásu lelkipásztor nem közönséges alakja bontakozik ki a lelkünk előtt. De még nagyobbnak fogjuk látni Bárány György alakját, ha - amennyire az ma még lehetséges - megrajzoljuk férfiúi, lelkipásztori és esperesi egyéniségét s részletesen áttekintjük sokoldalú és sokirányú munkásságát. Előbb azonban szenteljünk egy fejezetet Bárány Gy. családi életének és családjának.