Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
I. Az egyházi és világi hatalom közötti harc okai és első kitörései
4 Ü r. Obál Béla élvezetekben is része volt s amellett minden régi és uj bűneitől feloldozva térhetett vissza hazájába, — csak éppen a pénze maradt az olaszoknál. így nem csoda, ha az olasz városok csakhamar kibékültek a pápasággal. Szellemileg ugyan többékevésbé emancipálták magukat az egyház tanaitól, de viszont belátták, hogy az egyházból s a pápaság világhatalmi állásából hasznuk is van. A döntő harcot ennélfogva nem is az olasz városok, hanem Páris, London, Oxford, Wittenberg, Worms, Basel, Genf stb vívták meg a pápasággal. Páris a maga egyetemével már a középkorban is a nyugati társadalom szellemi központját képezte. D' Ailly Péter, Gerson János, Clémanges Miklós tanárok innen indították meg a 15. század nagy reformmozgalmát, mely a pisai, konstanzi, baseli zsinatokon jutott kifejezésre. Oxfordhoz és Londonhoz fűződik Viclif neve és működése, Wittenberghez és Wormshoz a Lutheré, Genfhez a Kálviné stb. Mindenütt az öntudatra ébredt polgárság volt az, mely megvédte a maga reformátorát az egyházi hatalmak ellen. Lássuk már most közelebbről, mennyiben vették ki részüket a mi városaink ebből az egyetemes munkából, az egyházi, pápai hatalom alóli felszabadító küzdelemből. Nálunk is nagyok voltak az egyháziak bűnei, visszaélései s ennek megfelelően általános lehetett az elégedetlenség, az elkeseredés is. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy már korán tartottak nálunk is reformzsinatokat a bajok megszüntetése végett. Még az Árpádok idejében, 1279-ben történt, hogy Fülöp, fermói püspök, III. Miklós pápa követe a magyar klérussal Budán egyházi zsinatot tartott. A zsinat nagyszámú végzéséből 1) egész korképet lehetne rajzolni. Az egyházi fegyelem javítása érdekében kimondotta a zsinat, hogy az egyház emberei, a prelatusok és összes klerikusok jó példával járjanak a nép előtt. Székhelyükön tartózkodjanak, ne vadászosan kopókkal, hanem egyházi öltönyükben jelenjenek meg, kardot avagy tőrt (gladium vei cultelium) ne hordjanak maguknál, felkelésekben, csatározásokban, zsákmányolásban, ') Péterfy, S. Concilia eccl. rom. cath. I. 106.
