Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
IV. A szerzetesség megszűnése a városokban
IV. A szerzetesség megszűnése a városokban, A városokban, különösen az iparosság körében a középkori üldözött szekták vallásos iránya volt elterjedve, mely minden megalkuvás nélkül igyekezett az evangeliumi ethikát az életbe átültetni. Ez az erkölcsi szigorúság, rigorismus jellemző a polgári felfogásra. 1) Már hoztunk fel példákat arra nézve, hogy mily szigorúan büntették a vallási és erkölcsi kihágásokat, vétségeket. Lássuk már most, hogy milyen módon járt el a polgárság a szerzetesekkel szemben, akik talán még jobban szembe helyezkedtek a polgári erkölcsökkel, mint a papság. A szerzetes rendek nagy kulturális jelentősége főleg abban rejlett, hogy nemcsak vallási, hanem munka-szervezetek is voltak. Földművelést, állattenyésztést, sőt ipart és kereskedelmet is űztek. Nemcsak szállodákat, kórházakat, hanem nagyüzemeket, gyárakat is alapítottak és tartottak fenn. A bencések, a ciszterciták, a premontreiek mind egy-egy ujabb reformmal, egy-egy gazdasági és gyarmatositási rendszerrel járultak a fejlődéshez. Azonban miként az egyházi javadalmaknál általában előfordult, hogy azokat egyes hatalmas családok lehetőleg maguknak foglalták le, ugy nem egy gazdag szerzetes rend is sok nemes család másodszülött gyermekeinek, fiainak, leányainak ellátására szolgált elsősorban. Minél nagyobb lett ezeknek arisztokratikus zárkózottsága, annál nagyobb lett a szükség, a vágy uj, demokratikusabb alakulatok után. 2) Így keletkeztek a kolduló szerzetesrendek. Ezek a 1) E. Troeltsch, Das stoisch-christliche Naturrecht und das moderne profane Naturrecht, Verhandl. des ersten Soziologentages 1910, 1. 171. 2) A. Harnack, Das Mönchtum, seine Ideale und seine Geschichte, 50 Hauck, Kirchengesch. Deutschlands, IV. 337.