Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
III. A polgárok, mint az alsó papság és szerzetesség megrendszabályozói
Fiz egyház és a uárosak c reformáció eiőtt. 55 fölé is helyezendő, hogy csak a „gyors és serény asszony" lehet jó feleség 1) és Pál apostollal együtt azt tartja, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. 2) Tévedés volna ezt az uj irányzatot minden további nélkül anyagiasnak, materialistának, vallástalannak tartani. Kétségtelen, hogy az élet javait reálisabban értékelte, hogy a transcendens, túlvilági javakkal való üzérkedést száműzte a maga köréből. De a saját gazdasági rendszerén belül sokkal intenzivebb vallásosságot és erkölcsiséget fejlesztett ki, mint a régi volt. Nem a külsőséget, hanem a lényeget tekinti mindenütt, a rossznak, a bűnnek legyőzésére törekszik. Nem elégszik meg azzal a tapasztalati ténnyel, hogy az egyház külsőleg létezik, hanem vizsgálja, vájjon megfelel-e céljának, rendeltetésének. A pap is nem mint felszentelt lény, hanem csak annyiban tekintély előtte, amennyiben tényleg megfelel hivatásának. A hivatás fogalmát mélyíti, szinte újjáteremti az uj szellemi irányzat. Minden embernek „hivatást" tulajdonit, minden világi életpályát vallásos tartalommal tölt meg, isteni szankcióval lát el. Az a szolgáló, aki jól kisepri a szobát, Istennek épp oly kedves munkát végez, mint a püspök, aki misét mond, mondja Luther. A józan polgári gondolkodás nem tudott belenyugodni abba a megkülönböztetésbe, melyet az egyház a kétféle erkölcsiségre nézve megállapított. A régi egyház tana ugyanis az evangeliumi parancsok (Isten és emberszeretet) mellett, melyek mindenkire egyformán kötelezők, megkülönböztette az evangeliumi tanácsokat, melyeknek betartása különösen érdemszerző s egy magasabb erkölcsiséget állapit meg. Ez utóbbiak közül a szerzetesi fogadalmakat, igy különösen a kötelező nőtlenséget, a cölibátust a polgárság mint természetés társadalomellenes intézményeket elitélte. Sok helyütt egyenesen kényszeritették a papot, hogy házasságban éljen, ellenben a kicsapongást avagy kétnejüséget szigorúan, sőt halállal büntették. 3) !) Példabeszédek 22, 29 és 31, 10. -) M. Weber, Die protestantische Ethik und der Geist des Kapitalismus, Archiv für Sozialwissenschaft und Sozialpolitik, XX. 1 és XXI. 1. 3) Hefele, Conciliengesch. IV. 613
