Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)

III. A polgárok, mint az alsó papság és szerzetesség megrendszabályozói

Fiz egyház és a városok a reformáció előtt 51 hanem a régi módon, terményekben róhassák azt le továbbra is. A püspök nem teljesítette kéréseiket, hiszen neki is nagy összegeken kellett Rómában megváltania a javadalmát, mire a hívek egészen megtagadták a tizedet. Midőn a püspök ezért egyházi átok alávetette őket 1437-ben, egész Erdélyben fellázadtak s a mozgalmat csak nagy nehezen lehetett leverni.

1) Hasonló okokból forrongtak, lázadoztak már egy-két századdal előbb vagy később az összes európai népek. Az angolok (Wat Tylor és Ball János szerzetes vezetésével, 1381ben), a franciák (1251., 1320. és 1358-ban), a hollandusok (1492.), a németek (1476.), továbbá Bajorországban a kempteni apát jobbágyai (1492.), Elsassban, Würtembergben a „Bundschuh" és a „szegény Konrád" szövetségesei (1493., 1502., 1514.), Ausztriában a salzburgi érsek jobbágyai (1462.), Karinthiában, Krajnában, Steierországban a vend parasztok (1515. és 1525.), végül nálunk a Dózsa György kurucai 1514-ben. Amint látjuk, ezek a parasztforradalmak oly mértékben szaporodtak, amily mértékben súlyosbodott az egyházi elnyomás is s amily mértékben közeledtek a reformáció felé. Hiszen már 1476-ban hirdette Böhe>'m János pásztor a németeknek Isten országa eljövetelét és másutt is vallásos, egyházellenes színezete volt a mozgalomnak. Hogy az utolsó nagy német parasztlázadás 1525-ben már a reformáció korába esik, ebből nem az következik, hogy a reformáció idézte volna azt elő, hanem az, hogy az évszázados bajokat és viszszaéléseket a reformáció sem tudta pár év alatt megszüntetni.

2) Az egyházi tizednek különösen pénzben való fizetése egyre nagyobb terhet jelentett a hívekre s egyre nehezebb lett a behajtása, ugy hogy egyházi átokhoz és más szigorú büntetésekhez kellett folyamodni. A magyar országgyűlés azonban a hívek pártjára állott és viszont szigorú büntetéseket szabott ki azokra a prelátusokra, akik a dézsma beszedésénél erőszakoskodnak és egyházi átkot alkalmaznak.

3) 1) Szilágyi S. A. Magyar nemzet tört. 111 601. 2) Akad ugyanis még katholikus iró, aki a parasztlázadást a reformáció „véres gyümölcsének" tartja, pl. Ifj. Inczinger F. \ bártfai protestantizmus és a kultura a múltban, 10. 3) Corpus jur. hung. 1486:41, 1504:23. 3*