Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
II. A reformtörekvések csődje az egyház felső köreiben
flz egyház és a uárosot? a reformáció előtt 25 A magyar királyok mind nagyobb mérvben gyakorolták a kegyúri jogokat, sőt I. Ferdinánd idejében már a király legfőbb egyetemes kegyuraságának elmélete is kialakult. 1) I. Ferdinánd az egyházi vagyonnak harmadrészét világi célokra fordítja, híveinek prédájává teszi 2) A győri és részben az egri püspökséget egy időre szekularizálja, jövedelmeit teljesen hadi célokra foglalja le. A győri püspökséget Bakics Pál, az egrit pedig részben Serédy György főkapitányok foglalják el> az egyházak tizedeit ők szedik be s valóságos rablógazdaságot űznek. 3) A káptalanok mindenütt panaszkodnak, és pedig ugy a király, mint a pápa embereire. „Szivük vérzik — úgymond — ha látják, mikép törtek s törnek egyesek, kik vagy a királyi kegy vagy a pápai pártfogás vértje alatt a püspökségbe ülnek, akár mint választott püspökök, akár mint kormányzók, Krisztus virágos kertjébe, ahonnét aztán a jövedelem elharácsolásával zsírosan elillannak". 4) A polgárok azonban a káptalanokkal sem voltak megelégedve. Pozsonyi 16-ik századbeli statutumok panaszkodva emiitik, hogy „sok haszontalan, házsártos, részeges, kockajátékos, jó tanácsot be nem vevő, nyelves, kóborló, veszekedő, kapzsi és munkakerülő, a kanonokságra mindenképen alkalmatlan egyén került a káptalani testületbe, kik sem szellemi, sem testi munkát végezni nem képesek s csupán mások munkája után akarnak élősködni." 3) A legnagyobb önzés, laza és durva erkölcsök jutottak uralomra az egyház felső köreiben. A király moldvaországi követét, Czobor Imrét és kíséretét 1501-ben útközben a váradi Μ Ferdinánd kir. kancelláriája által kibocsátott okleveleiben ugyan azt állítja, hogy a „iuspatronatus generaliter habitum in omnibus ecclesiis Hungáriáé. . . instar predecessorum divorum Hungáriáé regum" jogánál fogva illeti őt ineg, de Kollányi F. A magán kegyúri jog hazánkban a középkorban cimü müvében kimutatja, hogy a középkorban ilyen egyet, kegyuraság hazánkban nem volt. Egyháztört. Emlékek. IV. 399. 2) Egyháztört. Emi. III. 330. 3) Gedeon Gy., A hitújítás terjedésének okai hazánkban, 64 és 76. 4) Lukcsics I., A veszprémi püspökség római oklevéltára, 111. k. 15. század LXVIIi. 1 5) Ortvay T. Pozsony város tört. II/4. 426.
