Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)

II. A reformtörekvések csődje az egyház felső köreiben

22 Ür. Obál Béla Colonna anyja felkereste fia holttestét s meglátván annak levágott fejét, ily panaszra fakadt: „Ez a fiam feje: ez a pápa hűsége. Megígérte, hogy ha Marinót átengedjük neki, fiamat szabadon bocsátja. Övé Marino, kezemben van a fiam is, de halva. így tartja meg szavát a pápa!" Az ellenfélt eltették láb alól, ha még oly ártatlan volt is, különben pedig a börtön lakóinak is megkegyelmeztek, ha tudtak fizetni.

1) Midőn egyszer VIII. Incét megkérdezték, hogy miért bocsátja szabadjára az elitélt gonosztevőket, cinikusan azt válaszolta : „Isten nem akarja a bűnösnek halálát, hanem hogy éljen és fizessen." Alatta tényleg pénzért hivatalt, bullát és mindent lehetett kapni; a simonia, a nikolaitizmus és más régi bűnök, melyek ellen egykor VII. Gergely küzdött, most újra felburjánoztak az egyházban.

2) Az emiitett családok valósággal kisajátították maguknak a pápaságot. Egyik sem ártott azonban annyit a pápaság tekintélyének, mint a spanyol eredetű Borgia család III. Calixtus volt az első, aki e családból a pápai trónra került s aki aztán unokaöccseit Rodrigo és Pedro Borgiát kardinálissá, illetve herceggé nevezte ki. Rodrigo Borgia, mint pápa VI. Sándor, már a saját fiát neveztette ki 7 (hét) éves korában apostoli protonotariusnak. VI. Sándor a pápai reservatióknak is egy uj nemét találta ki, az úgynevezett reservatio mentalis-i. Ε szerint a pápa bármely szabályszerű, kanonikus választást is megsemmisíthetett, és pedig azon az alapon, hogy ő az illető állást gondolatban már másnak szánta.

3) Ilyen módon szerzett VI. Sándor magának és másoknak egyházi javadalmakat. Nálunk élvezte a péterváradi apátság jövedelmeit, miután megfosztotta tőlük Váradi Pétert, a jogos birtokost, aki így fakadt ki keserűségében a pápa és emberei ellen : „Annyira sülyedtünk, hogy a főpap öltönye és a szerzetes ruhája, a csuklya és a birétum alatt sem találhatjuk föl ') L. Pastor, Geschichte der Päpste, III. 271. 2) Vialardi, Vita d'Innocenzo VII. 1613 és Qregorovius i. m. 3) A pápai hatalomnak ezt a túltengését a tridenti zsinat is kénytelen volt elitélni és megszüntetni. 24. sessio, de ref. cap. 19.