Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
I. Az egyházi és világi hatalom közötti harc okai és első kitörései
10 Dr. Obdl Béla peres ügyek elintézésére Lodomér esztergomi érseket jelöli ki, holott éppen Lodomér érsek volt a polgárok legnagyobb elnyomója. 1) Akadt ugyan néha a polgároknak is szószólójuk a királyi udvarban, és pedig maga a királyné, III. Endre neje Thomarina. Ez a nagyműveltségű magyar királyné egy velencei nagykereskedőnek volt a leánya s jobban felismerte a király és az ország érdekét, mint férje. Arra törekedett, hogy az egyháziak kapzsiságával szemben megvédje a polgárokat s az ipart és kereskedelmet fellendítse. 3) Az egyház hatalmával azonban ő sem bírt megküzdeni. A káptalanok továbbra is visszaéltek hatalmukkal. Akárhányszor megtörtént, hogy egyházi állásokat sem töltöttek be, mivel igy a káptalan tagjai osztozkodtak az illető egyházi javadalmon. így a pécsi káptalan, midőn Pál püspök 1302-ben meghalt, nem akart uj püspököt választani, hanem magának tartotta meg a püspöki jövedelmet. 3) Nem csoda, hogyha a polgárokat is elhagyta a türelmük s oly tettekre ragadtatták magukat, melyeket aztán később maguknak is meg kellett bánniok. Ilyen volt a budai polgárok esete, mely szinte egyedül áll e kor történelmében. Már fentebb rámutattunk, hogy a budai polgárság és a káptalan között állandó volt a viszály. Ez annyira elfajult s Lodomér érsek annyiszor fenyegette meg átokkal a várost, hogy fenyegetését végre is be kellett váltania. Egyházi átok alá vetette Budát, megtiltotta, hogy ottan bármilyen egyházi szertartást végezzen a papság, nem szabadott keresztelni, esketni, temetni, urvacsorát kiszolgáltatni stb. 4) Az ilyen egyházi átkok azonban már kezdték hatásukat veszteni. Benedek erdélyi püspök jelentette ez időben Gentilis kardinálisnak, mint pápai követnek, hogy az interdictumot még az egyháziak sem tartják be (nec religiosi, nec clerici seculares servant . . . interdictum). A nép pedig sok helyütt még örült, hogy az interdictum alatt nem kell a papoknak stólát fizetni. 6) !) Knauz Ν., A budai káptalan regestái, Tör. tár, XII. 9. 2) Magy. gazdaságtört. szemle, XI, 169. a) Pór Α., Viszály a pécsi káptalanban, Tört. tár, 1889, 403. *) Vatikáni okirattár, II. k. LXXIV. o. ή Vatikáni okirattár, II. 380.
