Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)

VI. Befejezés

100 Dr. Obál Béla polgári elv ebben az esetben akként valósult meg, hogy a polgárság a régi egyházat megtörte és helyébe egy reformált egyházat állított, mely a fejlődést többé nem akadályozta, hanem inkább előmozdította. Az uj mozgalom nagy eredményeket ért el minden téren. Az újonnan támadt vallási és erkölcsi szükségleteknek megfelelően átalakította az egyházi, társadalmi és állami életet. Ha ez az átalakítás nem is volt tökéletes és végleges, ha uj komplikációkat, háborúkat idézett is fel, azért mégis nagy lépéssel vitte előbbre a nyugati emberiséget. Az által, hogy felszabadultak a szunnyadó, elnyomott erők, uj élet, uj pezsgés indult meg az emberekben. És akik bármi oknál fogva, vallási vagy politikai meggyőződésük, avagy gazdasági okok miatt a vén Európában nem tudtak érvényesülni, azok számára nyitva állott egy uj világ, Amerika, ahol uj eszméiket, uj társadalmi rendszerüket szabadon kipróbálhatták. Ott alapítottak a puritán „zarándok atyák," a quäkerek és más üldözött vallásfelekezetek már a 17-ik században uj, feiekezetnélküli államokat teljes vallásszabadsággal, demokratikus alkotmánnyal, szabad iparral, kereskedelemmel. Az Európában megindult polgári mozgalomnak tehát Amerikában van az igazi folytatása. Ott fejtette az ki a maga eszményét, ott mutatta meg, hogy mit akar és mire képes. Ott látjuk, hogy az a mozgalom, mely minálunk mint „hitújítás" ismeretes, valójában egy mélyreható, a gazdasági és politikai életet is újjáalakító egyetemes mozgalom volt, amely csak a mi különleges viszonyaink között, a régi hatalmak ellenállása miatt nem tudott teljesen kifejlődni. Vagy legalább is nem tudott oly gyorsan kifejlődni, mint Amerika szabad földjén. A protestantizmus az uj világ szűz talaján rövid idő alatt fejlődött terebélyes fává. Európának gyomtól benőtt földjén a protestantizmus fája mai napig sem nőtt oly hatalmassá. De meg fog nőni. A protestantizmusnak nemcsak múltja van, hanem jövője is.