Sólyom Jenő: Az Ágostai Hitvallás magyar fordításai (Budapest, 1930)

13 A jubileumi évig ez a magyar Agosíai Hitvallás története. Az adatok egyformasága ellenére is valóságos magyar evangélikus egyháztörténelem. A fordítás hiánya a 1(3. században jellemzően utal a kor ifjúerejü és küzdelmes életére. Egyházunk vagy elég erősnek érezte magát, hogy hitét önálló formában vallja meg vagy nem ért rá arra, hogy nehéz viszonyai között egy fordítás kiadásával vesztegesse erejét. Csak amikor már tisztázódott viszonya a kálvinistákhoz, tehát az „Egyesség könyvének" aláírása és 1598-iki kiadása után látszott szükségszerűnek az első evangélikus hitvallás tökéletesebb megismerése. Samarjai és Lethenyei könyvei szomorú jelenségei annak a keserű harcnak, mely az Ágostai és Helvét Hitvallás követői közt dúlt éppen Pázmány korában. Mindkét ember kezében egymásra támadó fegyver volt az Ágostai Hitvallás s nem az, amire oly nagyon szükség lett volna: a Krisztusban való hit megvallása a világ előtt. A 17. század végén viszont, a megpróbáltatások súlyos évtizedei, a meggyötörtetések keserves tanulságai után úgy jelenik meg az új fordítás mint a magábanéző, önvizsgáló evangélikus magyar nép magára eszmélésének és megelevenedő próbálkozásának bizonysága. A 18. századbeli fordítás éppen egyetlen voltával példázza a vértelen üldöztetést és lelki elnyomatást. A sötét korszakban a pietisták gyújtogatnak itt-ott világot s e könyvkiadásukkal is megmutatják, hogy mivel magyarországi egyházunk nem hódol meg a szélsőségeknek, ők is megmaradnak az egyház hivatalos és az egyetemes közösséget jelző tanításának útján. A hosszú idő után megjelenő 1838-as fordítás, az immár újból hazai nyomdajelzésével, szép jele annak, hogy a reformkorszakban egyházunk ismét lélekzetvételhez jutott s igyekezett is ereje szerint szolgálni híveinek. Ugyancsak a 19. századba kell helyeznünk Paulik fordítását: az előszava szerint beletartozik még az általános protestáns jelszavű, a reformációt kiváltképen liberális alapon értékelő korba. Bevezetése annak a felfogásnak kifejezője, amely az evangyéliom lényege iránt nem tudott érzéket mutatni.') Viszont éppen ez a könyv jellemző példa arra, hogy ez a korszak is megtermelte dicséretes és ígéretes gyümölcsei!. Végül a tankönyvekben közölt fordítások jelenségei annak a napjainkban még erősbödő törekvésnek, hogy keV. ö. Protestáns Szemle 1896. 129. Evang. egyház és iskola 189«. 87. 94. Protestáns egyházi és iskolai lap 1896. 85. 279.