Frenyó Lajos: Adalékok a szlovenszkói evangélikusok liturgiájának történetéhez (Rozsnyó, 1937)

D) Függelék

kényért s a Testamentumnak igéit is elmondja. Annak utána a pohárt is kezébe veszi és a Testamentumnak igéit elmondván, imádkozásra inti a népet: és egyszer s mind térdre esvén s kezeket Istenhez felemelvén nagy bizodalommal és aietatos szívvel elmondja a Mi Atyánkot &c. Felkelvén, communicálnak és a communicáláskor ímez isteni dicséretet mondják, avagy mást, amely őneki ek tetszik. A communicáláskor való isteni Dicséret. Jézus Krisztus, mi idvösségünk, egyetlen egy Szószólónk mi reménségünk, Atya Istennek szent fia mi oltalmazónk, ki miatt minden gonosztól megszabadoltunk. Vallást teszünk hogy mi mind bűnbe estünk, te szent halálodról nem emlékeztünk, hozzánk való jó voltodról el feledkeztünk, nagy hitetlenség miatt megkeseredtünk. Testamentomot töl az te szent testedről, hogy bizonyosok lennénk idvösségünkről és meg ne rettennénk nagy bűneinktől, szent véreddel meggyógyítál mi sebeinkből. Testamentom szerént parancsolád mi nekünk, hogy te szent testedet vennénk és ennénk, drága szent véredet vennénk és innánk, hogy bűnünk bocsánatjárói jó hitben lennénk. Urunk Jézus Krisztus halálra mikor mene, hogy a mi bűneinkért áldozat lenne, Atya Istennek haragját értünk fel vövé, nagy irgalmasságát ebben hozzánk jelenté. Vövé az kenyeret, meg áldá és meg szegé és hálákat adván akkor ezt mondá, vegyétek és egyétek ez az én testem, mely test sok nemzetségért el árultatik. Az vacsora után Urunk vövé az pohárt, hálát adván meg áldá és ímezt mondá. Igyatok ebből minnyájan ez az én vérem, mely kiontatik bűnöknek bocsánatjára. Ez nem csak köz könyér, de Urunknak szent teste, ki ételül önnön magát nekünk engedte, egyességet tőlünk kéván azt jelentötte, hogy ekképen ő életét velünk közlötte. Azért teljes hütből ez asztalhoz jároljunk, bününk bocsánatjárói bizonyosak legyünk, minden hitetlenségtől már elszakadjunk, hogy örökké a Krisztussal együtt lehessünk. Dicsértessék dicső szent Háromság, ki egy bizony Isten örök boldogság, kit soha meg nem foghat emberi okosság, kitől mi reánk szállott nagy irgalmasság. A communicálást elvégezvén és a Minister a községgel egyetemben az Úr Istennek hálát adván, mindeneket tisztaságra, alázatosságra, az igazság mellett való nyomorúság szenvedésre, igaz atyafiúi szeretetre és szegényekkel való irgalmasság tételre intvén, meg áldja őket és elbocsátja a szent gyülekezetnek helyéről. 48