Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)

15. Befejező megjegyzések

azt a fényűzést, hogy a gyermekeket társadalmi rend szerint is szétválassza s ilyeu csoportokra osztás után speciálisan foglalkozzék velük.

14

6) Talán csak részben éirhet minket ez a vád

1, amikor a középiskolai ifjúságot láttuk csupán magunk előtt, de ugy hisszük, nem nyilvánult meg semmi olyan elfogultság más csoportokkal szemben, ami különösen szociálpolitikai szempontból kifogásolhatást vonhatna maga után. Talán sok hivatkozás történt egy kevéssé ismert homilélikára, dé azt hisszük, hogy nincs ellentétben azzal az igehirdetési elmélettel, amiit egyházunk helyesnek talál és a gyakorlatban is alkalmaz. Egy amerikai theologus, Dr. Matthews véleményét idéztük

14

7), az eddig elmondottak védelmére, aki a többen, között ezeket is mondta: A szószék nem alkalmas hely a tudományos·, előadásokra. Nem az a hely, ahol a könyveket meg kell beszélni.. Ez mind időpocsékolás. A szószék nem lehet a reformok irodája. Az evangélium hirdetése nem elsősorban való reform mozgalom. Krisztus azért jött, hogy a bűnösöket boldoggá tegye, nem pedig azért, hogy nekik reformokról prédikáljon." Legfőképen pedig azt a kettős célt Szerettük volna szolgálni és köztudatba emelni, hogy a vasárnap az ifjúságnak kedves napja legyen, amikor szivének hő vágya minden akadályoztatáson keresztül is az, hogy elmenijen Isten házába az Igét hallgatni és megtartani, másik célunk pedig az volt, hogy megadjuk a lehetőséget az ifjúság olyan istentiszteleti nevelésére, melynek ered mén y'ekéin t a gyülekezet istentiszteleti közössége az iskolából kikerülő ifjúságból és ifjúsággal olyan legértékesebb közösséggel gazdagodhatik, amelyre egymagára is rá lehet s rá is kell építeni az egyház jövőjét. 51