Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
12. Ünnepi istentiszteletek
Lehet azonban arról szó, hogy az ifjúsági istentiszteletet olyan elemmel gazdagítsuk, ami ugy az ifjúság, mint az egyház szempontjából nagyjelentőségű és ez az volna, hogy az ünnepi ifjúsági istentiszteletet egyetlen és legfontosabb ujitása az Úrvacsora osztása és vétele volna. Az eddigi gyakorlatban azt tapasztaltuk, hogy felekezeti iskoláink az úgynevezett deprekációs istentiszteleten tanáraikkal közösen járultak az Ur asztalához. Dicséiendő szép szokás s ahogy eleink ezt beépítették egyházi iskoláink rendjébe, az fenn is tartandó. Az is szokásban volt, hogy az állami és községi iskolákba járó ifjúság részére vagy a reformáció ünnepen, vagy pedig az évnyitó, vagy évzáró istentiszteleten adtak alkalmat az Úrvacsora vételére. A Budapesten megkezdet' hiterősitő előadások rendezői e meglevő szokások mellett bevezették azt, hogy a böjti időben rendezett előadások után Urvacsorát osztottak mindkét nembeli ifjúságnak. Az erdélyi evangélikus gyülekezetekben szokásban volt az, hogy Virágvasárnapon rendszerint a gyülekezetek ifjúsága járult az Ur asztalához. Nem szabad lekicsinyelnünk ezeket a szokásokat, de ha méltányoljuk is őket, meg kell állapitanunk azt is, hogy az ifjúsági istentisztelet vallásos! élményeinek és a hitbeli élet aktivitásának módot és alkalmat kell adni arra, hogy az az ifjúság, amelynek külön istentisztelete van, a maga közösségével együtt és több alkalommal járulhasson az Ur asztalához. Ebben a formai ujitás az lehetne, hogy ilyen alkalmakkor a régi, lutheri, Urvaceorával egybekötött teljes istentiszteletet ismerhetné flneg az ifjúság ésl nem volna tulkövetelés az sem, hogy az ifjúság részére a régmúltban gyakorlatban volt magángyónás is visszaáÜittassék. Ez az intézkedés egészen szoros közösségbe vonná egybe a lelkészt és az ifjúságot, de kétségtelenül kedvező hatást is gyakorolna mindkettő lelkületére. Amennyiben ez az ujitás elindul a megvalósulás utján, akkor ennek hatása meg fog nyilvánulni abban, hogy az igehirdetés tartama olyan bűnbánati és megtérést hirdető elemekkel fog gazdagodni, amelyeket eddig nélkülözött az ifjúság. Olyan indításokat szerezhet ilyen alkalmakkor az ifjú, melyek emléke kihat a férfikor olyan időire is, amikor egyházi szempontból nagy kísértéseknek lesz kitéve. 14 1) Az egyháznak mindenesetre komolyan kell gondolni arra, hogy a több Urvacsorai istentisztelettel olyan munkát kezd, amely bizonyára meghozza a maga gyümölcseit. Az már azután elsősorban pedagógiai kérdés, hogy kötelezővé tétessék-e általában ifjuságunk részére az Urvacsoravétel? Ha a régi protestantizmus lelkületével élők abban a hiszeimben volnának hogy ez telj>esen lehetetlen, azo,k naK azt válaszoljuk, hogy ellenkezőleg van, mert ez az egyháznak legelsőrendü kötelességei közé tartozik. Tartozik ezzel az Evangéliumnak és tartozik az ifjúságnak, mert a szabadossság felé hajló ifjúi léleknek imponál az ilyen szellemű parancs s ha ellene szívesen lázadozna is, bensőjében az egyház ilyen intézkedését azzal a megnyugtató érzéssel fogadná: egyházam a kegyelmi eszközökön keresztül akar biztosítani engem a kegyelemről. A mai gyakorlat szerint is kikerülhetetlen akár a konfirmáció előtt álló ifjúság előtt, akár pedig a nagy ünnepekre előkészített ifjúságnál, hogy az Úrvacsora szentségéről szó ne essék, s ha ez intézményesen lesz az ifjúsági istentisztelet χ észévé, akkor attól sem kell félni, hogy az az idők folyamán megszokottá válik és üres formalizmus lesz belőle s attól sem kell félni, hogy. többet árthatnánk a bevezetésével és erőszakolással, mintha megmaradnánk a régi és kényelmes gyakorlat mellett, hogy az Urvacsorázást rábízzuk az ifjúság lelkiismeretére ós a szülői ház gondjaira. 47
