Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
9. Az ima és az ének az ifjúsági istentiszteleten
nak, ha valami lenyügözji őt. Ha ez vallási téren történik, még pedig nem látványos külsőségekkel, hanem tartalmi szépséggel, ugy bizakodó optimizmus fogja meggyőzni az ifjú (hallgatót arról, hogy ő a kegyelmes Isten szeretett gyermeke s eiijrői épen a két oltári ima imponáló hatalmasságában győződhetik meg. Ha szükségesnek látszott az, hogy az ifjúsági istentisztelet imádság kérdéséről ilyen sokat szóljunk, nem kevésbbé látjuk fontosnak azt, hogy az éneik kérdéséről is behatóan szóljunk. Az az ifjúság, amelyik istentiszteleteink állandó közönségének nevezhető yagy a Majba 9 2), vagy a Gaudy 9 3) féle ifjúsági énekeskönyvet használja, vagy a Dunántuli dallamos könyvecskét 9 4), vagy a nagy énekes könyv egészéből tanulja egyházi énekeinket. Nagyobb vidéki gyülekezetekben, ahol a magyarosodás' elég nagy, elsősorban az ifjúság részére készítettek a tót nyelvű énekeskőnyvből átdolgozásokkal és fordításokkal énekeskönyvet, amely természetesen nemcsak szövegben, hanem dallamban is különbözik a fenntebb említett énekeskönyvektől 9 5). Viszont az egyház lelkészei közül, azok, akik hymnologiai kérdéseikkel foglalkoznak, állandóan napirenden tartják azt a kérdést, hogy miért olyan kevés az énekanyag a különböző osztályokban 9 6), a legutóbbi egyetemes közgyűlés pedig a tanügyibizottság javaslatára ugy látszik pozitív eset alapján elrendelte, hogy a középtiskolai ifjúságnak is kell rendszeresen énekeket tanítani. A helyzet tényleg az, hogy az éneklő evangélikus egyház ifusága legjobb esetben s a legkiadósabb vallástanitási énektanítás mellett mindössze A ο—5o dallamot ismer s az istentiszteleten fungáló lelkész igy állandóan kötött helyzetben van. Ezen a hiányon egyelőre segitenii alig lehet s számolnunk kell azzal a helyzettel, hogy az ifjúsági istentiszteletnek hivatása és kötelessége llesz énekj-· kincsünk megismertetése ,is. Csak egy példával jellemezzük a helyzetet. A művelt közönségnek is igen kicsiny része veszi észre zenei élvezete közbejn, hogy Bach passióinak betétei az evangélikus korátokból valók s a régi zeneművészek olyan kompozíciói, amelyek ismeretes és használatos dallamok feldolgozásával lettek világhíresekké, nagyon sok esetben koráljainkat használták fel. (Liszt: Weinen, klagen...). Szomorú tények ezek s ha az iskolai énektanítás nem talál módot arra, hogy az ilyen hiányokon segítsen, az evangélikus istentisztelet kántorának ilL orgonásának volna a feladata a templomajtóra kifüggesztett istentiszteleti sorrenden az ilyen feledékenységeket a legegyszerűbb tanítás formájában jóvátenni, pl. egy, ahogy a Deáktéri és fasori templom istentiszteleti sorrendje megjegyzi a preludiumok szerzőjét s az énekekhez adott külön előjátékok alkotóit is. Ezek az ismertetések ilyen viszonyok között sok hibát és mulasztást tettek jóvá s ha látunk némi fellendülést istentiszteletünk életében, azt elsősorban épen annak köszönhetjük, hogy koráljainknak olyan fanatikus propagálói »annak, mint Zalánfy Aladár zeneművészeti főiskolai tanár, a Deáktéri templom főorgonása. Évek óta biztatja az érdekelteket, hogy az énektanítás intenzivebbé tétele érdekében minden lehetséges intézkedés megtörténjék. Munkájának legjelentősebb eddigi eredménye az, hogy az 1981. egyetemes gyűlés alkalmával tartott egyet vallástanári szakosztályi gyűlésen igen előkelő közönségnek előadást tartott az evangélikus énektanításról. A kiegyenlített és a ritmikus· ének hibáit és szépségeit mutatta be Molnár Imre zeneakadémiai taríái* s 'az ott hallottak és tapasztalatok bizonyára olyan lökést adtak énektanitási ügyünknek, amelyet céltudatos továbbfejlesztéssel a vallástanári testületek épen az ifjúsági istentiszteleten nagyon jól kamatoztathatnak 9 7). Már Palmie is irt e kérdésről 9 8) s bizonyára előtte is voltak propagálói a ritmikus-korái éneklésnek. Ha sikerül ezt győzelemre vinni, akkor megszűnnék azok a gyors ritmusu, de a majgyar 29
